„Jobb a ház sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal egy fedél alatt." (Példabeszédek 25:24)

Első olvasásra talán megleptetek, miért éppen ezt a mondatot választottam a fejezet 28 verse közül... Első olvasatra, talán nem is magadra gondoltál, hanem olyan valakire a családban, akihez türelem kell.

Különös aktualitása van ennek az igének éppen most, karantén idején.

Régen voltunk együtt ennyit. Jöttünk, mentünk, most muszáj együtt lenni hosszú napokat, ki tudja, talán heteket, hónapokat.

 „Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3, 16)

Alig van olyan ember, akinek ne lenne véleménye Istenről. Alig van olyan tudomány, amelyik nem foglalkozna közvetlen, vagy közvetett módon az Isten kérdésével, gondoljunk a filozófiára, az antropológiára, a lélekkel foglalkozó tudományokra! Sok mondat elhangzik szinte naponta a földön az Istenről.

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14)

4 éve történt, mikor eldöntöttem, hogy böjtben a Bibliaolvasó Kalauz által ajánlott igeszakaszokon felül fejezetenként, értelmi egységenként egy-egy Bibliai könyvet elolvasok. Ebből pedig az következett, hogy ez egy „megszokássá" vált a mindennapjaimban. Nem véletlen az a felismerés, miszerint, ha valaki 3-4 héten keresztül tesz valamit, az megszokott dologgá válik az életében.

„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak." (ApCsel 2:17)

Látunk magunk előtt egy lélektől mentes világot. Látjuk, ahogy a gyermekek rákényszerítik akaratukat a szülőkre, látjuk fiataljainkat cél nélkül kallódni a világban, s látjuk a megfásult idős nemzedéket.

Az ige megszólít, s kérdőre is von talán:

Mikor álmodtál utoljára?

Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, majd bement az ÚR házába. (2Kir 19:1)

Ezékiás életének eseményei állnak Ézsaiás könyvének első komolyabb szakasza végének a középpontjában. A 40. fejezettől már a fogságból hazatérésről lesz szó. Lezárul tehát egy nagy egység, és e királynak az életét tekintve három üzenetet mutat számunkra, három életképben a prófétai könyv.

Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mt 27, 40)

Szeretet, amely a végsőkig kitart és kész meghozni azt az áldozatot, melyben önmagát adja értem és érted.  De miért vállalja valaki a keresztet, a halált a bűnösökért?

A keresztre feszítés eseményében láthatjuk, a következő szavakat hangoztatva … ha Isten Fia vagy ...

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat." (Róma 12,21)

Olyan nagyon könnyű elbukni... Persze, vannak, akiket megáldott a mi Urunk nyugodt, higgadt, türelmes természettel, jellemmel. De vagyunk páran, akiket könnyen ki lehet hozni a sodrából. Aki, ha jogtalanul bántják, visszacsap. Aki, ha arcul ütik jobbról, nem tartja oda a másik orcáját is, hanem megvédi magát, harcias, vad. És ennek meg is van az eredménye...

,,Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő mesterhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve." (Lukács 6:47-48)

Isten csodálatos felülről való ajándéka a házastárs és a házasság, ahol megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, a hűséget, a megbocsátást, a felelősséget és a legnagyobb áldásokat.

Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,2-3)

Bod Péter egykori református lelkész mondta a mennybemenetelről, hogy „Krisztus ekkor vitte tökéletességre ama nagy Áldozatot."

Az áldozócsütörtöki nap különleges.

Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják... És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta és meggyógyult a keze. Azokat pedig eszetlen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. (Mt 3,8)

Hogy megtéréshez illő gyümölcsöket teremhessünk, a szívünket a megtéréssel alkalmassá kell tenni a gyümölcstermésre.

Mit jelent a megtérés? Elfordulni régi szokásaimtól, meglátni bűneimet, megbánni, megvallani azokat, ahogy az Ige mondja: „Vallást tevén az ő bűneikről." (Mt 3,6) Így menekülhetek meg Isten haragjától, így tisztíthatja meg szívünket.

„És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt. (Mal 3,17-18)

 Heidelbergi Káténk vissza-visszatérő kérdése ez: Mit használ a Teremtő ismerete, Krisztus áldozata… nekünk

„Jobbod, Uram, dicső az erőtől, jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget." (2Móz 15,6)

Az egyedül boldog Isten annak örül, amikor az Ő megszabadítottjai hálásak Neki. Akik száraz lábbal mentek át a kettéválasztott Vörös-tengeren, és utána látták a habokat összecsapni, s üldözőiket elmerülni, immár, mint megszabadítottak énekelnek. Isten népe számára az Egyiptomból való szabadulás a bűnből való szabadulást jelenti.

„Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csodákat cselekszik köztetek." (Józsué 3,5)

Időről időre előfordul velem, hogy becsöngetnek a Parókiára, és azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy hagyatékból származó bútorokat, könyveket, ruhákat elhelyezhessenek a Parókián vagy a Templomban. Én udvariasan a helyi adomány gyűjtő, és továbbító civil szervezethez irányítok ilyenkor mindenkit, de vannak, akik csak erősködnek, hogy a Gyülekezethez akarják elhozni, hogy tároljam le, mert nálunk biztosan van hely.

 „Ha valakire fogság vár fogságra jut, ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére." (Jelenések 13,10)

Nem egyszerű olvasmány a Jelenések könyve, még a hitben járatos embernek sem. Tele van különösebbnél különösebb teremtményekkel és jelenségekkel. A tízszarvú és hétfejű vadállat megjelenését követően ebben az egy mondatban János mintha összegezné a látottakra, megélt szörnyűségekre, válaszként szükségképpen adandó emberi magatartást.

„Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni." (Jakab 4, 13-15)

Teljesen hétköznapi dolgokat olvasunk az alapigében. Elmenni valahova, ott kereskedni, tevékenykedni, nyereséget szerezni.

„Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket. Ekkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek, és megverjem a filiszteusokat? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát. … Elment tehát Dávid és nagy vereséget mért rájuk. … Ezek után jelentették Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. … Ezért mozgósította Saul egész hadinépét.

Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. (Márk 1:35)

Akinek iskolás korú gyermeke van az tudja, hogy a nap legcsendesebb pillanata a szürkület. A gyerekszoba még csendes, a társ is az igazak álmát alussza és csendességed puszta helyében egyedül vagy. Egyedül vagy magaddal és Istennel. A szürkületben még felrémlenek a tegnap megtett és meg nem tett dolgai és füledbe csengenek a kimondott és ki nem mondott szavak.

„Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!" (Ézsaiás 42,5-7)