Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, majd bement az ÚR házába. (2Kir 19:1)

Ezékiás életének eseményei állnak Ézsaiás könyvének első komolyabb szakasza végének a középpontjában. A 40. fejezettől már a fogságból hazatérésről lesz szó. Lezárul tehát egy nagy egység, és e királynak az életét tekintve három üzenetet mutat számunkra, három életképben a prófétai könyv. Segítsenek ezek bennünket is az önvizsgálatban.

1. ASSZÍR NYOMÁS ALATTI HŰSÉGE

Ez az az időszak, amikor Jeruzsálem, mint egy végvár van már csak hátra, a király mégis bízik az Úrban. Katonáit is erre bátorítja, beviszi az asszír király levelét a templomba, ezzel az ügyet Isten kezében tudja. Isten pedig megjutalmazza hűségét. Az ellenség elveszett a kőfalak alatt.

Odabízni Istenre a dolgokat...Hasonlóan tett Mózes édesanyja, amikor gyermeke életét védelmezve Isten kezének gondviselésére bízza a megszületett gyermeket. Ilyen teljes ráhagyatkozásról beszél Jézus kereszten függő élete: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet..." (Lk. 23:46) Érdekes egyháztörténeti adalék, XXIII. János pápa Istenre való ráhagyatkozása is, melyhez kapcsolódóan sokat mondogatta pápasága idején: „Uram, ez a te egyházad, én megyek aludni..."

Ezékiás életének ez a fejezete ennek a ráhagyatkozásnak, a teljes bizalomnak a képe. Akkoriban minden arra ösztönözte Ezékiást is, hogy reménykedjen emberekben, kapcsolatokban, de ő mindenkinél különbül tudta elengedni és Isten kezében tudni ügyét.

Megtanít példája Istenre hagyatkozni minden élethelyzetben. Amit lehetett megtett ő. Nagyon komoly fejlesztéseket vitt végbe Jeruzsálemben, de tudta, mindenre nincs ráhatása. A hívő élet ebben foglaltatik: nyitottnak lenni szolgáló életünk alatt arra, hogy ha nincs is mindenben a kezünkben a kontroll, „Isten a mi oltalmunk és segítségünk akkor is, ha megindul a föld...." (Zsolt 46:2-3) (Berencsi Balázs (Szabolcsveresmart)

Hiába épít az ember tökéletesnek hitt világot, hiába bízunk saját erőnkben és ügyességünkben, Isten segítsége nélkül semmire sem megyünk.