"Az előző igeversek így hangzanak: „Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Példabeszédek 2,1-6) Nem érdemeljük meg, de Isten állandón ajándékokkal halmoz el. A tőlünk telhetőt mi is meg kell tennünk, hogy ezekben a csodálatos ajándékokban részesülhessünk. Kiáltanunk, kérnünk és keresnünk kell.

1. Kiáltani. Mit is jelent ez a szó? Kiáltani szoktunk akkor, amikor veszélyben vagyunk, vagy ha szükségünk van sürgősen segítségre. Vagyis, ha kiáltunk, akkor ezt fejezzük ki, hogy azonnal szükségünk van valamire, valakire. Így szükségünk van a bölcsességre is, hogy kellő időben, és helyen dönteni tudjunk, hogy mi a helyes az életünkben, és mi nem

2. Kérni. Ez az a dolog, amiben (mondhatni) igazán jól teljesítünk. Isten mindig azt fogja számunkra megadni, amire szükségünk van, és ami a lelki-testi épülésünket szolgálja. Van, amikor nem kaphatjuk meg a tudást, azért meg kell dolgozni. Ugyan így, olvasnunk kell Isten igéjét, hogy lelkileg fejlődni tudjunk, hogy megértsük mi az Isten akarata.

3. Keresni. Jó érzés az, amikor tudjuk, hogy mit is kell keresnünk. Ezért nagyon fontos, hogy minden reggel ismételjük el, hogy mit is keresünk ebben a világban. Tudást, hatalmat, pénzt? Véleményem szerint a legjobb választás, ha Isten jelenlétét próbáljuk megtalálni ebben a világban. Olykor elég, ha összekulcsoljuk a kezünk, és Ő ott van mellettünk.... észre kell vennünk a váratlan szépséget."