„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak." (ApCsel 2:17)

Látunk magunk előtt egy lélektől mentes világot. Látjuk, ahogy a gyermekek rákényszerítik akaratukat a szülőkre, látjuk fiataljainkat cél nélkül kallódni a világban, s látjuk a megfásult idős nemzedéket.

Az ige megszólít, s kérdőre is von talán:

Mikor álmodtál utoljára? Gyermekkorodban? Mikor történt meg utoljára, hogy vágytál valamire, ami nem tárgy, ami igazi célt adott az életednek? Utoljára mikor volt, hogy reggel frissen keltél és telve voltál tenni akarással, mert áldás akartál lenni a másik életében? Mikor volt utoljára, hogy te és barátaid összenéztetek, s kiszakadt belőletek a mondat: itt és most tenni kell valamit, ez így nem maradhat tovább? Mikor volt utoljára látomásod, melyről tudtad, egykor majd dicsőn beteljesül?

Elmúltak ezek a lázas ifjúsággal együtt? Már nincsenek nagy álmaink, de vannak helyette csalódásink, kudarcaink és lemondásaink? Már nincsenek látomásaink, nagy lázban égő tenni akarásunk, világmegváltó gondolataink, csak fásult fáradságunk? Elfáradt, megüresedett bennünk a lélek?

A pünkösd csodája Joél szavaiban adatik nekünk. A gyermekeink Isten akaratát jelentik ki, az ifjak célt látnak maguk előtt, a vének sem fásultan élik az életüket. Ez történik, amikor kiárad Isten Szentlelke. A döntés a tiéd, oda állsz-e ahol Isten ígéretében bízva összefognak az emberek?

Mert valóság ez is, kézzelfogható, szemmel látható valóság, ha nyitott szívvel járunk a világban. Mindenhol vannak emberek, akik ma is felteszik a kérdést: mit cselekedjünk atyámfiai, mert a Lélek munkálkodik bennük. (Iván Barna, Eperjeske)

„Az ember semmi a lelke nélkül." (Preacher c. film)