„Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket. Ekkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek, és megverjem a filiszteusokat? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát. … Elment tehát Dávid és nagy vereséget mért rájuk. … Ezek után jelentették Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. … Ezért mozgósította Saul egész hadinépét. … Majd ezt mondta Dávid: Uram, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost. … Felkerekedett Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon."              (1Sám 23,1-13)

Dávid Saul elől bujdokol. A tétlen várakozás közben nehezen telik az idő. Hírét veszi, hogy a filiszteusok feldúlják és fosztogatják Keíla városát. Jóllehet, nem ő a hatalom gyakorlója, mégis felelősséget érez a város iránt. Az Urat megkérdezve és Tőle igenlő választ nyerve, hatszáz emberével elindul és megszabadítja Keílát. Saulnak jelentik, hogy Dávid Keílában van. A katonailag kedvező körülményből Saul azt következteti, hogy Isten kezébe adta Dávidot. Mozgósítja egész hadinépét. Dávid ezt megtudva, elhagyja a várost, mire Saul lemond Keíla megtámadásáról.

• Ez a történet először arra int, hogy Isten népe ne töltse tétlenül az idejét, hanem mindig keresse, milyen jót tehet.
• Megkérdez bennünket: fel tudunk-e vállalni felelősségérzetből olyan feladatot, ami ugyan nem a mi dolgunk, kötelességünk volna, de akié lenne, az nem teszi meg?
• Dávid minden lépése előtt megkérdezi az Urat. Nekünk a Szentírásból kell elsősorban Isten szavát meghallani. Adhat Isten egy-egy helyzetben konkrét vezetést, de általában a Szentírás egészén kell tájékozódnunk. Amely dolgokban Isten világos kijelentést adott, azokban nem kell még külön vezetést, kijelentést kérnünk, várnunk.

És végül

• Vigyázunk-e arra, hogy miattunk másoknak ne kelljen bűnhődnie? (Lázár Péterné, Berettyóújfalu)

„A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett önbizalmat és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit!' (Dale Carnegie)