Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,2-3)

Bod Péter egykori református lelkész mondta a mennybemenetelről, hogy „Krisztus ekkor vitte tökéletességre ama nagy Áldozatot."

Az áldozócsütörtöki nap különleges. Egy ünnep, amit nem jelöl piros színnel a naptárunk. Mégis, a keresztyén ember szívében pirossal van felírva ez a nap, mert tudja, milyen nagy dolog történt ekkor. Jézus Krisztus, aki húsvétkor legyőzte a halált, majd feltámadt, ezen a napon felment a mennybe. Nagy horderejű esemény ez, azonban egyfajta kettősséget hordoz magában. Hiszen gondoljunk a tanítványokra, akik megrendülten, és kissé szomorúan néztek az égbe emelkedő Jézus után. Szeretett Mesterük újbóli megjelenése után most ismét búcsúzniuk kell tőle, és ez a távozás most olyan módon megy végbe, ami azt sugallhatta nekik, hogy ez a távozás most már tényleg megtörténik, és már-már könyörtelenül szembesítette őket az áthidalhatatlannak tűnő távolsággal: Jézus fent a mennyben, ők pedig itt a földön.

De milyen jó, hogy Istennek nincs lehetetlen! Hiszen mit is mondott Jézus? „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké." (Jn 14,16) Ezzel már előrevetíti a Szentlélek eljövetelét és a pünkösdi örömüzenetet, hiszen ebből tudhatjuk mi is, hogy attól, hogy Jézus felment a mennybe, nem hagy bennünket magunkra egy pillanatra sem! Azonban, van egy másik, nagyon fontos vonatkozása is ránk nézve a mennybemenetelének: ezáltal ugyanis nekünk is megnyitotta az eget, és mintegy előkészítette számunkra a menyországot, az örök életet. Szikszai György úgy fogalmazza ezt meg imádságos könyvében, hogy „ha felment a mester, felmennek tanítványai is." Ez pedig erőt adhat nekünk a cselekvésre minden nap, a nehéz helyzetekben is – hiszen immár tudjuk, hová tartunk, és Kihez tartozunk! (Csupor Gréta, Csenger)

Józan keresztyénekre vár ez a világ, akiket nem az „apostolok álmodozásai" kötnek le, hanem az „apostolok cselekedetei" jellemeznek. Akiknek a lába nem gyökerezett földbe, de nem is lebegnek a föld felett, hanem keresztyén józansággal járnak e világban. (ifj. Dr. Fekete Károly)