Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? Róm 6:16.

„Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát Istennek, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. … Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát követi.” JÉ, 394.o. „Ám, hacsak alá nem vetjük magunkat Krisztus irányításának, a gonosz fog uralkodni felettünk. Elkerülhetetlenül a világ feletti uralomért vívó két nagyhatalom egyike vagy másika irányít bennünket.” – uo. 267.o.

Ezen a világon mindenki, az egyházban mindenki, vagy az Isten vagy a Sátán uralma alatt áll. Amikor úgy döntünk, hogy hitkapcsolatba lépünk Istennel, ezzel felhatalmazzuk, hogy Ő irányítsa utunkat, ami ezután felfelé vezet annak ellenére, hogy olykor vétkezünk. Ha nem ezt az utat választjuk (és sok gyülekezeti tag nem ezen az úton jár), akkor a Sátán vezetése alá kerülünk, utunk lefelé tart annak ellenére, hogy alkalmanként jó cselekedeteket viszünk véghez.

Isten végső célja, hogy ne csak irányt mutassa számunkra, hanem hogy olyan szoros kapcsolatra törekedjünk Vele, ami által Ő képes uralni életünk minden pillanatát. Az Ő befolyása alatt tart minket – a mi saját döntésünk alapján. A tulajdonai leszünk a Szentlélek által. Ne mondd, hogy az ilyen ember képtelen engedelmeskedni!

Az ördög szándéka az, hogy ne tartsunk kapcsolatot Jézussal, hogy ő mutathasson irány életünknek, amíg el nem éri célját velünk. Az ő végső célja, hogy az ő abszolút befolyása alá kerüljünk, hogy birtokolhasson minket. És, kérem szépen, az ördögi megszállottság más módon is megnyilvánulhat, mint a habzó száj és fetrengés a porban. A farizeusokat jézus idejében ugyan az az ördögi lélek szállta meg, mint az ördöngőst a templomban.

Ha felismerjük bűnös állapotunkat, és Isten irányítása alá helyezzük életünk, Ő engedelmességre indít bennünket – az Őbenne való hit általi engedelmességre. A valódi engedelmesség egyedül Isten uralma alatt jöhet létre.

(Morris L. Venden: A Működő Hit

HA TÖBBRE VÁGYSZ:

Június 20.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannak mérnek néktek.” (Mt. 7:1–2)

„Olyannyira különbözünk egymástól hajlamainkban, szokásainkban és neveltetésünkben, hogy a meglátásaink, vélekedéseink is különböznek… Nincs két ember, akinek a tapasztalata minden részletében ugyanaz lenne. Ami az egyiknek próba, nem az a másik számára… Az emberi természet oly gyarló, oly tudatlan, és annyira hajlamos a félreértésre, hogy mindenki legyen igen óvatos a másik megítélésében…

Sokan csak kevés terhet hordoztak, szívük csak kevéssé ismerte meg az igazi aggodalmat. Oly kevés bajt és szenvedést viseltek el másokért, hogy nem tudják megérteni az igazi teherhordozók munkáját. Nem képesek megérteni a terhüket, mint ahogyan a gyemek sem érti meg teljesen apja gondját és fáradságos munkáját. Csodálkozhat apja aggodalmain és bajain, amelyek szükségtelennek tűnnek fel előtte. De amikor az évek során élettapasztalatot szerez és saját magának is hordania kell a terheket, akkor visszatekint apja életére és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt a számára… Sok teherhordozó munkáját nem értik meg, fáradozásaikat nem értékelik, amíg a halál el nem szólítja őket. Amikor aztán mások veszík fel a terhet, amit ők letettek és mások találkoznak azokkal a nehészségekkel, amelyekkel ők szembeszálltak, akkor megértik, hogy milyen próbán ment át a hitük és a bátorságuk… A tapasztalat megtanítja őket az együttérzésre… Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe vegyük az ítélet munkáját, amely Istenre tartozik!” (Boldog élet, Társas élet c. fejezetből)

(Ellen G. White: Felettébb tiszta a Te beszéded)