„Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csodákat cselekszik köztetek." (Józsué 3,5)

Időről időre előfordul velem, hogy becsöngetnek a Parókiára, és azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy hagyatékból származó bútorokat, könyveket, ruhákat elhelyezhessenek a Parókián vagy a Templomban. Én udvariasan a helyi adomány gyűjtő, és továbbító civil szervezethez irányítok ilyenkor mindenkit, de vannak, akik csak erősködnek, hogy a Gyülekezethez akarják elhozni, hogy tároljam le, mert nálunk biztosan van hely. Ha máshol nem, hát a Templom oldalsó kis termeiben, és majd amikor ráérek, osszam szét én.

Nem győzöm magyarázni, hogy bár örömmel továbbítunk adományokat, mi magunk is részt veszünk a helyi civil szervezet szolgálatában, a Templom, és a Parókia nem lomtár. Ha módunkban is állna letárolni bizonyos dolgokat, nem tesszük, mert amit ideiglenesen elhelyeztünk valahol, az bizony sok esetben véglegesen ott is marad. Ez pedig nem méltó az egyházi ingatlanokban, főleg az Isten Házában.

Ki a fölösleges dolgokkal!- mondta Józsué a népnek, mielőtt átvezette volna őket az Úr a Jordánon. Meg kellett a népnek tisztítania magát, ki kellett vetni az életükből az oda nem illő bűnöket, és fölösleges dolgokat, mert ha ezt nem tették volna, nem értették volna meg az Isten vezetését, és akaratát, hogy milyen rendben, hogyan kell átkelniük a Jordán folyón, majd cselekedniük az Ígéret Földjén. E nélkül önmagának a Jordánon való átkelés csodájának sem lehettek volna részesei.

Változásra vágyunk az életünkben? Az Úr csodáira vágyunk, hogy megfordítsa életünk menetét? Ne késlekedjünk rendet tenni az életünkben! A nagy lelki lomtalanítást elvégezni soha nincs késő! Megtenni viszont elengedhetetlenül szükséges, mert csak az látja meg az Úr csodáit az életében, aki megtisztította önmagát. Ne csak várjunk, cselekedjünk! /Molnár Virág-Mezőkovácsháza/

Tisztítsuk meg magunkat az Úr előtt, hogy megtölthesse életünket áldásaival!