Isten munkálkodik benned!„Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)

Amikor arról van szó, hogy Istennek tetszően cselekedjünk, két fő akadályt kell leküzdenünk: a saját akaratunkat és a képességeink korlátait. Nem könnyű lemondani saját terveinkről és magunkévá tenni Isten akaratát. Régi, testies természetünk azt akarja, amihez kedve van, nem pedig azt, amit Isten akar.

Sőt, még akkor is, ha világosan látjuk Isten akaratát, és azt akarjuk, amit ő akar, hiányzik belőlünk a megvalósításához szükséges képesség.

AMÍG VÁRAKOZUNK 

"Legyen a ti derekatok felövezve, és szövétneketek meggyújtva; ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják."

(Lk 12:35-36)

Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni. Az ünnepélyes eseményt megelőzően éberen kell őrködnünk és várakoznunk, s ezt komoly munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsőíthetik meg Őt. Az élet forgatagában ajkukról a hit és reménység bátorító szavai hangzanak fel.

Valódi kapcsolatok építése„Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (János 13:1)

Az emberek naponta órákat töltenek közösségi hálózatokon, pl. a Facebookon – sok esetben azért, mert magányosak. Nos, nem baj az, ha ilyen módon lépünk kapcsolatba egymással. Sőt, a közösségi média minden idők egyik legnagyszerűbb eszközét kínálja az egyháznak, hogy sokakhoz eljuttassa az evangéliumot.

Ám egy olyan korban, amikor könnyen elhanyagoljuk a valódi kapcsolatokat, emlékezzünk arra, miért is keresünk kapcsolatot másokkal.

Mennyiség és minőség„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127:3)

Vannak, akik azt mondják, nem számít, ha kevés időt töltünk gyermekeinkkel, de az legyen minőségi idő. Ám ennek az elgondolásnak a logikája gyanúsnak tűnik. Miért kell választanunk a mennyiség és a minőség erényei között? Életünk egyetlen más területén sem fogadjuk el ezt a kényszerű választást, akkor miért csak a gyermekeink esetében alkalmazzuk?

Hadd legyen rád büszke a gyermeked!„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)

Gyermekedben már elkezdődött a folyamat, hogy olyan emberré váljon, amilyen végül lesz. Neveld hát őt helyesen, hogy büszke lehessen rád, és élj e hat alapelv szerint:

1) Biztosítsd őt szeretetedről!
Tudnia kell, hogy szereteted adott, és azt nem vonod vissza külseje, eredményei vagy cselekedetei miatt. Mondd meg neki, hogy azért szereted, aki, és hogy értéke a te szemedben soha nem kérdéses!

Amire NEM küldettél„Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” (János 20:21)

Jézus azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Figyeld meg, Isten arra küldött, hogy az evangéliumot hirdesd, nem törvényeket, szabályokat és a különféle felekezetek előírásait.

Értsd meg:

1) Szolgálatra küldettünk, nem arra, hogy nekünk szolgáljanak.

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Máté 20:28).

Azt hiszed, Isten rosszul választott?„Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket” (4Mózes 13:30)

Egy vasárnap este a gyülekezetben valaki megkopogtatta Mary Southerland vállát, és azt mondta neki, hogy felkérik a gyülekezet zenei és ifjúsági szolgálatának vezetésére. Mary azt hitte, hogy az illetőnek elment az esze! Épp csak most szerezte meg a tanítónői végzettséget, és egy barátja elhívta, hogy énekeljen az esti istentiszteleten. Ez minden – legalábbis így gondolta.

Lassíts le! (2)„Ne igazodjatok e világhoz…” (Róma 12:2)

A csúcstechnológia korát élő társadalmunk stresszes embereket produkál. Jövőre még kevesebb időnk lesz, mert a statisztikák szerint minden óra, amit a technológia megtakarít, kettőt emészt fel.

Keri Wyatt Kent írja: „Minden alkalommal, amikor valamire igent mondunk, egyúttal nemet mondunk más lehetőségekre. Attól, hogy egy tevékenységet »keresztyén köntösbe« öltöztetünk, az még ugyanúgy elfoglaltság marad.

Ki a nagyobb mártír?„Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Galata 5:26)

„Azt hiszed, nehéz napod volt? Nekem harminc ügyféllel kellett foglalkoznom csak az ebédszünetig!” Ismerősen hangzik? Könnyen beleesünk a „Ki a nagyobb mártír?” versenybe, ahol a mi problémáink sokkal rosszabbak a többiekénél. Ha nem vigyázunk, ez beszivároghat a családunkba is.

Alicia Howe írja: „A nap végén, amikor a munkahelyi frusztráció még élénken él emlékezetünkben, és már gyülekeznek az otthon elvégzendő feladatok, megérett a helyzet (…) A házastársak, akiknek kétségbeesett szükségük van arra, hogy a másik elismerje erőfeszítéseiket, megküzdenek »a legkeményebben dolgozó ember« címért (…) Alapvető igényünk, hogy a házastársunk elismerjen, és ha ezt az elismerést nem kapjuk meg, stratégiákat dolgozunk ki a megszerzésére.”

A probléma az, hogy a hasonlítgatással ártunk a kapcsolatunknak.