„Azt hiszed, nehéz napod volt? Nekem harminc ügyféllel kellett foglalkoznom csak az ebédszünetig!” Ismerősen hangzik? Könnyen beleesünk a „Ki a nagyobb mártír?” versenybe, ahol a mi problémáink sokkal rosszabbak a többiekénél. Ha nem vigyázunk, ez beszivároghat a családunkba is.

Alicia Howe írja: „A nap végén, amikor a munkahelyi frusztráció még élénken él emlékezetünkben, és már gyülekeznek az otthon elvégzendő feladatok, megérett a helyzet (…) A házastársak, akiknek kétségbeesett szükségük van arra, hogy a másik elismerje erőfeszítéseiket, megküzdenek »a legkeményebben dolgozó ember« címért (…) Alapvető igényünk, hogy a házastársunk elismerjen, és ha ezt az elismerést nem kapjuk meg, stratégiákat dolgozunk ki a megszerzésére.”

A probléma az, hogy a hasonlítgatással ártunk a kapcsolatunknak. Ezt szem előtt tartva:

1) Vedd észre a ki nem mondott igényt a biztatásra!

Párod csalódottságára ne reagálj még nagyobb panaszáradattal! Jézus azt mondta: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Márk 4:9). Házastársadnak arra a biztatásra van szüksége, hogy képes lesz kezelni a problémát.

2) Gyakran fejezd ki elismerésedet!

Képzeld el, hogy párodon van egy felirat: „Becsülj meg!” Az a tény, hogy a társadalom hajlamos a nemi szerepek kiosztására, nem jogosít fel arra, hogy párodat természetesnek vedd.

3) Értékeld erőfeszítéseit, amikor segíteni akar!

Ne kritizáld amiatt, hogyan hajtogatja a ruhaneműt, vagy hogyan gereblyézi a gyepet! Ha bírálod, garantált, hogy nem próbálja meg újra. Gondolj erre úgy, mint egy négyágú villára: a) Tiszteljétek egymás munkáját! b) Ismerjétek el, hogy bár a munkátok különböző, mindkettő nehéz lehet. c) Légy figyelmes és elég rugalmas ahhoz, hogy segíts abban is, ami „nem a te dolgod”, és akkor is, amikor „nem te vagy a soros”. d) A „fáradt vagyok” panasz tilos! Ez kontraproduktív, és valószínűleg már mindketten belefáradtatok abba, ha ezt halljátok!