A kereszt jelentősége (4)„Szégyent vallottak a bölcsek, megrettentek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!” (Jeremiás 8:9)

Sosem fogod megérteni a kereszt üzenetét, vagy elfogadni a megváltás ajándékát, mely a kereszt által lett elérhető, míg térdre nem borulsz a kereszt előtt, és el nem fogadod Jézus Krisztust Megváltódnak.

Egyszer egy híres prédikátor Olaszországban utazgatott. Egy barátja ajánlotta neki, hogy menjen el egy bizonyos faluba, ahol egy Krisztus keresztre feszítését ábrázoló festmény található.

A kereszt jelentősége (3)„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Korinthus 1:18)

Az, hogy Isten meghalt a kereszten a bűneinkért, egyesek számára „bolondságnak” tűnhet. Az ő gondolkodásmódjuk ez: „ha nem tudom felfogni, akkor nem fogadom el.” Pedig ebben tévednek.

Az üdvösség felfoghatatlan, egyedül hit által fogadhatjuk el. „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Máté 18:3).

A kereszt jelentősége (2)„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (1Korinthus 1:23)

Pál írja: „miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Korinthus 1:22–24). Nincs külön zsidó vagy pogány út az üdvösségre. Csak egy út visz az üdvösségre: az pedig a kereszten át vezet!

A kereszt jelentősége (1)„Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével” (Galata 6:14)

Érdekes, hogy a Bibliában Jézus nem kéri, hogy emlékezzünk a születésére vagy feltámadására – persze tudjuk, hogy nem szabad ezeket felednünk –, de arra felszólít, hogy emlékezzünk meg haláláról. Az úrvacsora szereztetési igéjében ezt mondta: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lukács 22:19).

A Sátán dolgozik – állj ellen neki!„Ellenség tette ezt!” (Máté 13:28 ÚF)

A Bibliában ezt olvassuk: „Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe.

Engedd, hogy Isten vigasztaljon!„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene” (2Korinthus 1:3)

Ha elveszíted egy szerettedet, végigéled a gyász folyamatát.

Isten azonban vigasztalni fog és végig melletted lesz. Jézus azt mondta: „boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4).

A gyász az érzelmek feldolgozásának, a fájdalom kifejezésének és a fájdalmon való túllépésnek az egészséges módja.

Meggyőződés (2)„Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik.” (1Korinthus 4:4)

Dániel döntéskényszerben volt: alkalmazkodik a környezetéhez vagy átformálja azt.

Mi a különbség?

Az alkalmazkodókat külső nyomás irányítja. Ha elég nagy a nyomás, megadják magukat. Ha elég nagy a nyomás, rá fognak gyújtani az első marihuánás cigarettára, meg fogják inni az első pohár italt, azt fogják tenni, amit mindenki más.

Meggyőződés (1)„Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát” (Dániel 1:8)

A Bibliában ezt olvassuk: „Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni.” Ezek olyan ételek és italok voltak, amelyeket pogány szertartásokon ajánlottak fel áldozatként a bálványoknak, és Dániel számára ez elfogadhatatlan volt. Ez megalkuvás lett volna, amire nem volt hajlandó. Meg is indokolhatta volna, hogy miért mond igent.

Szent és rettenetes az Ő neve” (Zsolt. 111,9.).ez intézett szavakat tiszteletteljesen ejtsük ki. „Szent és rettenetes az Ő neve” (Zsolt. 111,9.). Soha, semmilyen körülmény között ne ejtsük ki könnyelműen az istenség címeit és megnevezéseit. Amikor imádkozunk, a magasságos Isten fogadótermébe lépünk, szent félelemmel és tisztelettel kell hát eléje járulnunk. Az Úr jelenlétében az angyalok befedik arcukat. A kerubok és a tündöklő, szent szeráfok mély hódolattal közelítik meg trónját.