Dániel döntéskényszerben volt: alkalmazkodik a környezetéhez vagy átformálja azt.

Mi a különbség?

Az alkalmazkodókat külső nyomás irányítja. Ha elég nagy a nyomás, megadják magukat. Ha elég nagy a nyomás, rá fognak gyújtani az első marihuánás cigarettára, meg fogják inni az első pohár italt, azt fogják tenni, amit mindenki más.

A környezetét átformáló embert azonban a meggyőződése irányítja. Azt mondod, az ilyen életmód sokat követel? Igen, de meg is véd.

Isten jobban tudja, mint mi, hogyan kerüljük el a fájdalmat, a keserűséget és a rombolást az életünkben. Mivel ő tisztán látja a szakadék szélét, idejében elhelyezte a védőkorlátokat. Ha követjük az ő parancsolatait, elkerüljük a szívfájdalmat, a buktatókat és a jó hírnevünk elvesztését. A király ételének elutasítása nem diéta volt, hanem Isten iránti elköteleződés.

Nos, mi nem azt az elgondolást hirdetjük, hogy „vezéreljen a lelkiismereted”, mert a lelkiismeret nem mindig jó tanácsadó. Ha valamiről nem gondolod, hogy rossz, attól még lehet, hogy rossznak kellene tartanod. A lelkiismeret lehet sérült, és megtörténhet, hogy érzéketlenné válik vagy elnémul. A Bibliában arról is olvasunk, hogy egyesek „meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1Timóteus 4:2 ÚF), vagyis olyat is tiltanak (megbélyegeznek), amivel nincs semmi gond. Pál azt írja: „Az én lelkiismeretem tiszta, de nem ettől vagyok ártatlan. Az Úr az, aki felettem ítélkezik.” (1Korinthus 4:4 NIV).

Mindenesetre, ha nehéz döntéssel nézel szembe, először a lelkiismeretedet kérdezd meg! Ritkán fordul elő, hogy jó döntés lenne az, amiről tudod, hogy lelkiismeret-furdalást okozna. Élj hát a meggyőződésedhez híven!