Áhítatok minden napra
Jézus bemutatása az alázatosságban
Október 5.

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett.” Filippi 2:5-7.

Egy Hetednapi Adventista evangélistát szembesítettek azzal, hogy miért annyira aprólékos az egyháza a szombattal kapcsolatban, miközben a többi egyházak nem. Azt válaszolta: „Hiszünk a szombat megtartásában a teremtés tiszteletére, mivel ezt tanítja a Biblia. Szeretnénk követni azt, amit a Biblia mond.”

A szembesítő személy így válaszolt: „Senki sem követi igazán mindazt, amit a Biblia mond. Ez lehetetlen is megtenni. Ha mindent hinnél és követnél, amit a Biblia mond, akkor meg kellene mosni egymás lábát!”

Az adventista evangélista erre ezt mondta: „Mi gyakoroljuk ezt is.”

Valóban igaz, hogy csupán nagyon kevés keresztény egyház hiszi ma, hogy gyakorolnia kell az úrvacsora minden részét. Egyesek csak az ostyát, vagy a kenyeret veszik, vannak, akik a kenyeret és a poharat is, de nagyon kevesen követik a lábmosás szertartását is.

János evangéliuma 13. fejezete az egyetlen hely a négy evangéliumban, ami leírja a lábmosás szertartását. Olvassuk el, az első verssel kezdve: „A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.”

Micsoda kép! A világegyetem Teremtője lehajol, hogy megmossa a teremtményei fáradt, szennyes lábait, amelyeket Ő alkotott. Egy terepasztal-illusztráció volt ez a testetöltésről, amikor letette a királyi ruháját a mennyben, és lejött, hogy megszülessen, mint közülünk egy, hogy képes legyen szolgálni a szükségleteinket. Jézus az úrvacsorai szolgálatban különös módon van bemutatva. Úgy jelenik meg, mint aki nem szégyell testvéreinek hívni, aki ott találkozik velünk, ahol vagyunk és megtisztít bennünket a bűn szennyétől.
(Morris L. Venden: A működő hit c.k. 284./old.)