Elifáz ezt mondta: De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat mûvel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. (Jób 5,8-9)

És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" (Mt 8,24-25)

Olvasmányok: Lk 12,(13-14)15-21 és 2Kor 9,6-15

Lekció:Lk 7,11-17 JSir 3,22-26.31-32 .

Igehirdetési ige:Gal 2,16-20

Október 5.
"És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" Erre õ ezt kérdezte tõlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, õ is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Isten házába Abjátár fõpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak." Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura szombatnak is." (Mk 2,23-36)

Afrikai keresztyének meséje szerint az állatok ünnepelni szeretnének, de nem tudják, mi teszi az ünnepet ünneppé. A borz szerint a bõséges ennivaló, a páva az öltözködésre szavaz, a lajhár szerint a lustálkodás a legfontosabb. A mese tanulsága az, hogy az állatoknak azért nincs ünnepük, mert nem tudnak beszélni a Teremtõvel.
A szombatot elsõként a Teremtõ ünnepelte. A hetedik napon megpihent, s megszentelte azt a napot. Ezért Izráel népének egyik fontos hivatása, hogy megtartsa a szombatot. Ennek érdekében az írástudók és a farizeusok pontosan és részletesen kidolgozták az ünnep megtartásának rendjét. A 365 tilalmat, 248 rendelkezést tartalmazó elõírás s a miattuk elhangzó számtalan vita elvette az ünneplés örömét. Jézus gyógyításaiba is belekötöttek, s most éppen azt sérelmezték, hogy a tanítványok a kalászok morzsolgatásával tiltott aratást végeztek. Ezek a szõrszálhasogató kegyesek nem gondoltak arra, hogy aprólékos törvénymagyarázatuk eltorzított arcú Istent mutat az embereknek. Olyat, akinek kedvét el lehet rontani néhány száz lépéssel, akinek kezében stopperóra van vagy patikamérleg.
Jézus szerint az Isten teremtésének célja az ember! A szombat sem önmagáért van, hanem a teremtett emberért. S ünneplés közben sem szabad elfeledkeznünk az Isten s az emberek iránti szeretetrõl. Az Istenre hivatkozó kegyesség nem csaphat át embertelenségbe.
Sajnos nem csak az állatok nem tudnak ünnepelni. A ma emberének is elveszett a vasárnapja. Sõt eljutott a teljes ünneptelenségig is. Nincs ünnepe a túlhajszolt munka miatt, a mértéktelen eszem-iszom miatt vagy az eltúlzott "pihenés" miatt. Jézus pedig, aki vasárnapra, a hét elsõ napjára virradóan támadt fel, hív a vele való ünneplésre. Azt akarja, hogy örvendjünk gyõzelmének. Vállalja, hogy átveszi tõlünk a hét terheit, s megújítja erõnket csupa irgalmából. Mindnyájunkat hív ünnepi asztalához!

Uram!
Köszönöm, hogy bûnösként is odaülhetek asztalodhoz. Köszönöm, hogy a heti ünnep közösséget teremt veled és társaimmal. Köszönöm, hogy ünneped csendje az enyém és családomé is. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.