Amikor Illés próféta élete mélypontján volt, Isten két dolgot mondott neki:

1) „Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé!” (1Királyok 19:11). Ezzel segített Illésnek, hogy ne saját magára és a problémáira figyeljen, hanem Istenre összpontosítson. Ha a füled nyitott Isten felé, akkor tud szólni hozzád. Ha a szíved nyitott Istenre, akkor tudja gyógyítani. Ezért olyan fontos a Szentírás olvasása.

Mindenkivel előfordul, hogy időnként elcsügged. Megtörténhet közvetlenül egy nagyszerű sikert vagy győzelmet követően. A lelkigondozók szerint minden magasság után mélység jön. Okozhatja az is, ha csalódunk emberekben; cserben hagy valaki, akiben megbíztunk, ettől megbántódunk és haragot érzünk. Ha elveszítjük az állásunkat, azzal nem csupán az anyagi biztonságunk vész el; néha elveszítjük önazonosságunkat és önbecsülésünket is.

A világ a gazdagságot, a hatalmat, a tehetséget és a hírnevet becsüli; a szolgálatot pedig olykor lealacsonyítónak, megalázónak tartja.

Jézus azonban más mércét használt, amikor feltette a kérdést tanítványainak: „Ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál?” Aztán választ is adott: „én… olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Lukács 22:27).

Ha egy tönkrement kapcsolat után szeretnél felépülni, ne ugorj bele egy másikba! Ha meggyógyulsz, akkor tudsz egészséges döntéseket hozni. Vannak sebek, melyeknek a gyógyulásához hosszú idő kell, de ne csüggedj, Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.”

Adj esélyt Istennek! Szánj időt Igéje tanulmányozására, és fedezd fel, hogyan érez ő irántad, mert ez ad valódi alapot az önértékelésednek.

Egy régi mondás szerint a tétlen elme az ördög műhelye. A Bibliában pedig azt olvassuk: „A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.” (Lukács 22:3–4).