Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mt 27, 40)

Szeretet, amely a végsőkig kitart és kész meghozni azt az áldozatot, melyben önmagát adja értem és érted.  De miért vállalja valaki a keresztet, a halált a bűnösökért?

A keresztre feszítés eseményében láthatjuk, a következő szavakat hangoztatva … ha Isten Fia vagy ...

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat." (Róma 12,21)

Olyan nagyon könnyű elbukni... Persze, vannak, akiket megáldott a mi Urunk nyugodt, higgadt, türelmes természettel, jellemmel. De vagyunk páran, akiket könnyen ki lehet hozni a sodrából. Aki, ha jogtalanul bántják, visszacsap. Aki, ha arcul ütik jobbról, nem tartja oda a másik orcáját is, hanem megvédi magát, harcias, vad. És ennek meg is van az eredménye...

,,Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő mesterhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve." (Lukács 6:47-48)

Isten csodálatos felülről való ajándéka a házastárs és a házasság, ahol megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, a hűséget, a megbocsátást, a felelősséget és a legnagyobb áldásokat.

Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,2-3)

Bod Péter egykori református lelkész mondta a mennybemenetelről, hogy „Krisztus ekkor vitte tökéletességre ama nagy Áldozatot."

Az áldozócsütörtöki nap különleges.

Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják... És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta és meggyógyult a keze. Azokat pedig eszetlen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. (Mt 3,8)

Hogy megtéréshez illő gyümölcsöket teremhessünk, a szívünket a megtéréssel alkalmassá kell tenni a gyümölcstermésre.

Mit jelent a megtérés? Elfordulni régi szokásaimtól, meglátni bűneimet, megbánni, megvallani azokat, ahogy az Ige mondja: „Vallást tevén az ő bűneikről." (Mt 3,6) Így menekülhetek meg Isten haragjától, így tisztíthatja meg szívünket.