SZERÁFOK A TRÓN KÖRÜL

"Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot."

(Ésa. 6,1.)

Amikor Isten Ésaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a szentek szentjébe. Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát. Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot.

Hogyan győzzünk az élet harcaiban? (2)„Istenünk (…) nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!” (2Krónikák 20:12)

Másodszor: ismerd el saját alkalmatlanságodat! Isten csak azoknak nem tud segíteni, akik azt hiszik, nincs szükségük a segítségére.

Jósáfát király ezt mondta: „Istenünk (…) tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!” Gyakran mindenre és mindenkire figyelünk, kivéve Istent – aki pedig meg tudná oldani problémáinkat.

Hogyan győzzünk az élet harcaiban? (1)„Istenünk (…) tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk.” (2Krónikák 20:12)

Isten segítségével Jósáfát király legyőzött nem csupán egy, de három hadsereget! Az ő győzelméből mi is megtanulhatjuk, hogyan győzzünk az élet harcaiban.

Először is azonosítsd be az ellenséget! Sokaknak fogalmuk sincs, ki az igazi ellenség. Azt gondoljuk, hogy az ellenségünk az, aki el akarja venni a munkánkat, a házastársunkat vagy a pénzünket.

Engedd el! (2)„Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók (…) nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók.” (1János 2:19)

Vannak emberek, akikkel jól kijövünk, míg másokkal nem. Néhány esetben nem is kell kijönnünk velük!

Tisztázzuk: nem arról beszélek, hogy szeretetlenek, érzéketlenek vagy megosztóak legyünk. Pál azt mondja: „amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18). Most olyan emberekről van szó, akikkel Isten utasítására kell szakítanod.

Engedd el! (1)„Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe” (Jónás 1:12)

Nagy hiba ragaszkodni valakihez, ha Isten azt mondja, hogy engedd el őt.

Amíg nem engedelmeskedsz Istennek, egyre vadabbul fog dühöngeni a vihar, amiben benne vagy, ahogy ez Jónással is történt. A Bibliában ezt olvassuk: „Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger!

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

Légy együttérző! (2)„…mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” (Jakab 5:11)

A krisztusi könyörület együttérez a szükségben lévőkkel. „Nagy főpapunk (…) Jézus, az Isten Fia (…) nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben” (Zsidók 4:14–15).

Jézus megért – milyen vigasztaló tudat! Bármilyen helyzetben találjuk is magunkat, bármilyen kihívásokkal vagy akadályokkal kell szembenéznünk, Jézus azt mondja: „Tudom milyen.

Légy együttérző! (1)„Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta” (Lukács 10:33)

Sok szótár az együttérzést sajnálatként, szánalomként, részvétként definiálja – ezek mind érzelmi reakciók.

Jézus együttérzése azonban több puszta érzésnél, cselekvésbe is fog. A krisztusi könyörület felismeri mások szükségeit. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3–4).