Sok szótár az együttérzést sajnálatként, szánalomként, részvétként definiálja – ezek mind érzelmi reakciók.

Jézus együttérzése azonban több puszta érzésnél, cselekvésbe is fog. A krisztusi könyörület felismeri mások szükségeit. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3–4).

Figyeld meg a „különbnek tartsátok egymást magatoknál” kifejezést, majd tekints a körülötted élő emberekre, és mondd magadnak: „ő különb nálam”! Ha hajlamos vagy az énközpontúságra, időbe fog telni, míg ez a hozzáállás meggyökerezik benned.

Figyeld meg ezt is: „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is”! Néha ezek a „mások” elég zűrös emberek, és nehéz őket szeretni. Mi a helyzet például a börtönben lévőkkel? Azt mondod, azt kapták, amit megérdemeltek? Talán – de te mindig megkaptad, amit megérdemelsz, vagy csak egyszerűen eddig megúsztad? Gondolkodj el ezen! Ha meglátogatod a betegeket és a foglyokat, akkor azt teszed, amire Jézus azt mondta: „velem tettétek meg” (Máté 25:40). A Lukács 23:43-ban Jézus együttérzéssel fordult egy kereszten függő elítélt bűnöző felé, és biztosította üdvössége felől. Nem szabadna válogatnod, hogy kivel vagy együttérző, könyörületes!

A Biblia így figyelmeztet: „Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.” (Jób 6:14) Teréz anya így imádkozott: „Uram, add meg, hogy felismerjelek akkor is, ha a harag, bűncselekmény vagy téboly cseppet sem vonzó álarca alatt rejtőzöl, és azt tudjam mondani: »Jézusom, te, aki itt szenvedsz, milyen édes szolgálni téged!«”