Szavaink súlya„Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása.” (Példabeszédek 18:4)

Amikor Salamon mély vízről beszél, akkor a kút legalján lévő vízre utal, mely a legtisztább és leghidegebb. Ha tudni akarod, milyen a vize egy kútnak, meríts az aljáról! Ha azt szeretnéd tudni, mi van egy ember szívében, hallgasd meg a szavait!

Egy idős, vidéki gazdálkodó így fogalmazott: „Ami a kútban van, mindig az jelenik meg a vödörben!” A bölcsesség és az érettség egyik legbiztosabb jele az a képesség, hogy a megfelelő szavakat a megfelelő módon, a megfelelő időben és a megfelelő embernek mondjuk – vagy egyáltalán meg sem szólalunk.

Több mint száz éve élt két család, akiknek a története olyan tanulsággal szolgál, mely ma sokkal időszerűbb, mint valaha.

Első család. Jonathan Edwards, a híres 18. századi új-angliai lelkész, hittudós és reformer apja lelkész, édesanyja egy lelkipásztor leszármazottja volt.

A siker ára a kemény munka„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Példabeszédek 14:23)

Egyszer egy nagyapa elmesélte unokáinak, hogyan vándorolt ki Amerikába. Beszélt a vonatokról, melyek elvitték őt kelet-európai otthonából, és a hajóról, mellyel átkelt az óceánon. Elmondta, hogyan várta más bevándorlókkal az Ellis-szigeten, míg a hivatalos eljárás lezajlik, és arról, hogyan ment egy alsó-manhattani étkezdébe enni.

Helyénvaló szavak„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23)

William Penn, Pennsylvania brit gyarmat alapítója (az ő tiszteletére nevezik ma így az Egyesült Államok Pennsylvania államát) 1677-ben hat alapelvet fogalmazott meg a beszélgetéshez:

„1) Kerüld az olyan társaságot, ahol a beszélgetés nem előnyös vagy szükséges, ha mégis ilyen közegbe kerülsz, beszélj keveset, és utolsóként szólalj meg!

2) Ahol bolondságokat beszélnek, ott bölcs dolog hallgatni – és mindig biztonságos is.

Az odafennvalók„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kolossé 3:2)

A Biblia így figyelmeztet: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!”

Sok olyan dolog történik a világban, ami könnyen befolyásolhatja elménket és érzelmeinket, és meg kell tanulnunk, hogyan emelkedjünk föléjük. Amikor a negatív gondolatok felerősödnek, és megpróbálják átvenni az irányítást érzelmeink felett, akkor rá kell szánnunk néhány percet arra, hogy újrafókuszáljunk, és az odafennvalókra összpontosítsunk.

Isten jelzői„Mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6)

Rachel és férje, Jim egy üzleti épület tulajdonosai voltak. Az egyik felét Jim használta fogorvosi rendelőként, a másik felét pedig kiadták bérbe, ami plusz pénzt biztosított számláik kifizetéséhez. Aztán tizenöt év után elvesztették bérlőjüket, és egy ingatlanközvetítő azt mondta nekik, hogy egy ideig ne is gondoljanak a hirdetésre, mostanában senki sem bérel.

Rachel stresszoldásként úszni kezdett a helyi keresztyén ifjúsági klub medencéjében.

Tanuljunk Mózestől! (4)„Hit által (…) kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11:27 ÚF)

Negyedszer: ki kell tartanod, amikor az élet nehézre fordul!

Mózes életét összefoglalhatnánk egyetlen szóval: „Kitartott.”

Az élet velejárója, hogy nincs nyereség fájdalom nélkül, nincs előrejutás nehézségek nélkül, és nincs fejlődés problémák nélkül. Mózes megértette, hogy nehézségek mindenki életében jelentkeznek, és tudta, hogyan kell helyesen reagálni azokra és továbblépni.

Tanuljunk Mózestől! (3)„Mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsidók 11:26)

Harmadszor: állíts fel fontossági sorrendet! 

Mózesről ezt olvassuk: „többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett” (Zsidók 11:26).

Abban az időben Egyiptom rendelkezett a világ vagyonának nagy részével. Mózesnek tehát már megvolt mindene, aminek megszerzésével a legtöbb ember az egész életét tölti: népszerűség, élvezetek és vagyon.

Tanuljunk Mózestől! (2)„Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést” (Zsidók 11:25)

Másodszor: felelősséget kell vállalnod az életedért!

„Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsidók 11:24–25).

Először is: Mózes nem akart más lenni, csakis önmaga. Ezután pedig Isten útját választotta.