Higgyetek az Ő prófétáinak - július 30, csütörtök - 1 Mózes 19
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 19. nap
Mindaddig nincs bizonyítéka a megtérésnek, míg új életet nem eredményezett.
Ha a bűnös Istennek tett fogadalmait megadja, ha megtéríti amit elrabolt, ha bűneit beismeri, és szereti Istent és embertársait, csakis akkor lehet bizonyos benne, hogy átment a halálból az életbe.
Ha mint tévelygő, bűnös lények Krisztushoz jövünk, ha megbocsátó kegyelmének részeseivé leszünk, akkor szeretet fakad szívünkben, akkor minden teher könnyű; mert Krisztus igája gyönyörűséges. A kötelesség öröm és az áldozat élvezet. Életünk eddigi homályos útját az igazság napja fogja bevilágítani.
Krisztus jellemének szeretetreméltósága látható lesz tanítványaiban. Neki öröme telt Isten akaratának teljesítésében. Isten iránti szeretet és szent buzgalom volt a Megváltó életét uraló erő. A szeretet dicsőítette és nemesbítette összes cselekedeteit. A szeretet: Istentől jön. Csak olyan szívekben található, melyekben Jézus uralkodik. "Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!" (1Jn 4:19). Az isteni kegyelemből újjászületett szívben a szeretet képezi minden cselekedet indítórugóját. Megváltoztatja a jellemet, vezeti és kormányozza az indítóokokat, zabolázza a szenvedélyeket, legyőzi az ellenséges indulatokat, és nemesbíti a kedélyt. Ha ezt a szeretetet ápoljuk lelkünkben, megédesíti lelkünket és nemesbítő hatást árasztunk környezetünkre.Főképpen két tévedésre kell ügyelniük Isten gyermekeinek, különösen azoknak, akik a kegyelemben újonnan vannak alapozva. Az első, már említett tévedés abban áll, hogy saját cselekedeteikre támaszkodnak, mindent megtesznek, hogy magukat Istennel összhangba hozzák. Aki a parancsolatok betartásával akar életszentségre eljutni, lehetetlent kísérel meg. Mindahhoz, amit az ember Krisztus nélkül tesz, bűn és önzés tapad. Egyedül a Krisztus kegyelmébe vetett hit képes bennünket megszentelni.
A másik, nem kevésbé veszedelmes tévhit az, hogy Krisztus felment bennünket Isten törvényének megtartása alól; miután - úgymond - hit által nyerhetjük el Krisztus kegyelmét, cselekedeteinknek egyáltalán semmi közük sincs megváltásunkhoz.
Gondoljátok azonban meg, hogy az engedelmesség nem csupán a parancsolatokhoz való alkalmazkodás, hanem a szeretet szolgálata. Isten törvénye, az Ő valódi, benső lényének kifejezése; a szeretet nagy elvének megtestesülése, mely uralmának alapját képezi mennyen és földön. Ha szívünk Isten képmására újjá alakul, ha Isten szeretete lett beleplántálva, nem valósíthatjuk-e meg életünkben Isten parancsolatait? Ha gyökeret vert szívünkben ez a szeretet, ha átalakultunk Teremtőnknek képmására, akkor teljesedésbe megy az újszövetség ígérete: "Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat" (Zsid 10:16). Ha a törvény szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő alapot ölteni életünkben? Az engedelmesség - a szeretet, hódolat és szolgálat - a tanítványság biztos jele. Azért mondja a Szentírás:"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait" (1Jn 5:3). Továbbá másutt: "Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság" (1Jn 2:4). Ahelyett tehát, hogy a hit felmentene bennünket a törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely Krisztus kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket.
Isten személyesen megjelent Ábrahámnak és Sárának. Mi indította Őt erre? Vajon kész lenne megjelenni neked és nekem is? Elsősorban azért jött, hogy személyesen jelentse be, hogy Sárának fia fog születni.„Hol van Sára, a feleséged?” – kérdezte Ábrahámot Isten (9. vers) – ezzel is jelezve azt, hogy névről ismeri őt, és azért jött, hogy egy üzenetet adjon át neki. Sára sátrának ajtajában hallgatózott, megtartva a távolságot, ahogy a korabeli szokás diktálta. Azonban megkapta az üzenetet és nevetve jegyezte meg: „Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg” (12. vers)! Az Úr megkérdezte Ábrahámot: „… miért nevetett Sára...? Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?" (13-14 vers). Sára ezt is hallotta és mivel félt, letagadta, hogy nevetett. Az Úr ellene kellett, hogy mondjon: „Nem úgy van, mert bizony nevettél” (15. vers). Milyen kínos helyzet! Hogyan gondolhatta, hogy az a valaki, Aki tudta a nevét és jövőjét, nem tudja az igazságot gondolatairól és tetteiről? Mi is úgy véljük, hogy Isten nem ismeri a gondolatainkat? Ha igen, akkor meglepetésben lesz részünk.
Isten annak is tudatában volt, hogy mi történik lent a Jordán völgyében, ahová Lót és családja költözött. Lejött, hogy személyesen vegye kezébe az ügyet. Sodomából és Gomorából kiáltás szállt fel Istenhez a súlyos bűnök és igazságtalanságok miatt, amelyek ott történtek. Isten tudta, hogy Ábrahám imádkozik családtagjaiért, akik most Sodomában laknak, és lejött Ábrahámhoz, hogy megossza vele, amit tenni akar (17. vers). Elmagyarázta, hogy fontos volt Ábramámmal tudatni a dolgokat, mert azt akarta, hogy kapcsolatot alakítson ki vele; hogy megparancsolja az ő háza népének, hogy megtartsák az Úr parancsait; hogy igazán és igazságosan cselekedjenek (19. vers). Isten meg akarta mutatni neki az Ő igazságát és igazságosságát, és ez egy elsődleges tanulópélda lett volna. Ahogyan Ábrahám közbenjárt Istennél, arról tett bizonyságot, hogy ismeri Isten igazságát és igazságosságát, hiszen ezt mondta: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" (25. vers). Ábrahám ismerte Isten irgalmát és igazságát. Vajon mi ismerjük-e?
Edwin Reynolds
Kapcsolódó hírek:
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 32. nap Az ima: magasztos kiváltságunk
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 31. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 30. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 29. nap Isten ismerete