Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29, szerda - 1 Mózes 18
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 18. nap
A tanítványság próbaköve
"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden"(2Kor 5:17).
Előfordulhat, hogy az ember nem emlékszik pontosan megtérésének helyére és idejére, és a vele összefüggésben lévő körülményekre, de ez a tény még nem igazolja, hogy az illető megtéretlen. Krisztus így szólt Nikodémushoz: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született"(Jn 3:8). Bár a szél láthatatlan, hatása mégis látható és érezhető; ilyen a Szentléleknek az emberi szívre gyakorolt hatása is. Noha az emberi szem nem láthatja ezt az újjáteremtő erőt, mégis új lénnyé teremt bennünket: Istennek képmására.
A Szentlélek munkája csendes és észrevétlen, de eredményei mégis nyilvánvalóak. Ha szívünk Isten Lelke által megújult, életünk bizonyságot tesz erről a tényről. Bár önmagunk nem változtathatjuk meg szívünket, nem állíthatjuk vissza az Istennel való összhangot, s bár jó cselekedeteinkre nem építhetünk és bennük nem bízhatunk, életünk mégis kinyilvánítja, hogy Isten kegyelme bennünk lakozik. Változás áll be életünkben és szokásainkban. Tisztán, határozottan látható a különbség a között, amik voltunk és amik újjászületésünk óta vagyunk. A jellem nem az alkalomadtán való jó vagy rossz cselekedetekben nyilvánul meg, hanem a mindennapi megszokott szavakban és cselekedetekben.
Igaz, hogy Krisztus újjáteremtő ereje nélkül is élhetünk külsőleg kifogástalan életet. A befolyásra, tekintélyre való törekvés, a vágy arra, hogy mások megbecsüljenek, arra bírhat bennünket, hogy kifogástalan életmódot folytassunk; önbecsülésünk is visszatarthat a bűn látszatától is. Az önző szív is cselekedhet jót. Miképpen állapítsuk meg tehát, hogy kinek az oldalán állunk?
Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről és miről beszélünk legszívesebben? Kié leghőbb érzelmünk és legjobb erőnk? Ha Krisztuséi vagyunk, gondolataink feléje irányulnak. Övé legédesebb érzelmünk. Akkor mindenünket - amik vagyunk és amivel bírunk - neki szenteljük. Kívánunk hozzá hasonlítani, óhajtjuk Lelkének leheletét; vágyunk akaratát teljesíteni és neki tetsző életet élni.
Akik a Krisztus Jézusban új teremtmények, a Lélek gyümölcseit termik: a szeretetet, az örömet, a békességet, a türelmet, a barátságot, a jóságot, a hitet, a nyájasságot és a mértékletességet. Nem találnak többé örömet a régi élvezetekben, hanem az Isten Fiában való hit által nyomdokait követik, az Ő jellemét tükrözik vissza és "megtisztítják magukat, amint hogy Ő is tiszta". Amit régente gyűlöltek, azt most szeretik; s amit régebben szerettek, azt most gyűlölik. Akik azelőtt büszkék és akaratosak voltak, most nyájasak és alázatosak; akik azelőtt a hiúság és az önérzet rabjai voltak, most szerények és komolyak lesznek. Az iszákos mértékletes és józan, a szemérmetlen pedig erényes lesz. A világ hiú szokásait elhagyják. Az igaz keresztény nem a "külső díszt" keresi, hanem a " "szívnek elrejtett emberé"-t, "a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával" (1Pt 3:3-4).
Isten személyesen megjelent Ábrahámnak és Sárának. Mi indította Őt erre? Vajon kész lenne megjelenni neked és nekem is? Elsősorban azért jött, hogy személyesen jelentse be, hogy Sárának fia fog születni.„Hol van Sára, a feleséged?” – kérdezte Ábrahámot Isten (9. vers) – ezzel is jelezve azt, hogy névről ismeri őt, és azért jött, hogy egy üzenetet adjon át neki. Sára sátrának ajtajában hallgatózott, megtartva a távolságot, ahogy a korabeli szokás diktálta. Azonban megkapta az üzenetet és nevetve jegyezte meg: „Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg” (12. vers)! Az Úr megkérdezte Ábrahámot: „… miért nevetett Sára...? Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?" (13-14 vers). Sára ezt is hallotta és mivel félt, letagadta, hogy nevetett. Az Úr ellene kellett, hogy mondjon: „Nem úgy van, mert bizony nevettél” (15. vers). Milyen kínos helyzet! Hogyan gondolhatta, hogy az a valaki, Aki tudta a nevét és jövőjét, nem tudja az igazságot gondolatairól és tetteiről? Mi is úgy véljük, hogy Isten nem ismeri a gondolatainkat? Ha igen, akkor meglepetésben lesz részünk.
Isten annak is tudatában volt, hogy mi történik lent a Jordán völgyében, ahová Lót és családja költözött. Lejött, hogy személyesen vegye kezébe az ügyet. Sodomából és Gomorából kiáltás szállt fel Istenhez a súlyos bűnök és igazságtalanságok miatt, amelyek ott történtek. Isten tudta, hogy Ábrahám imádkozik családtagjaiért, akik most Sodomában laknak, és lejött Ábrahámhoz, hogy megossza vele, amit tenni akar (17. vers). Elmagyarázta, hogy fontos volt Ábramámmal tudatni a dolgokat, mert azt akarta, hogy kapcsolatot alakítson ki vele; hogy megparancsolja az ő háza népének, hogy megtartsák az Úr parancsait; hogy igazán és igazságosan cselekedjenek (19. vers). Isten meg akarta mutatni neki az Ő igazságát és igazságosságát, és ez egy elsődleges tanulópélda lett volna. Ahogyan Ábrahám közbenjárt Istennél, arról tett bizonyságot, hogy ismeri Isten igazságát és igazságosságát, hiszen ezt mondta: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" (25. vers). Ábrahám ismerte Isten irgalmát és igazságát. Vajon mi ismerjük-e?
Edwin Reynolds
Kapcsolódó hírek:
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 32. nap Az ima: magasztos kiváltságunk
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 31. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 30. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 29. nap Isten ismerete