Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28, kedd - 1 Mózes 17
Olvasmány - Jézushoz vezető út 6. fejezet 17. nap
Isten nem úgy bánik velünk, mint mi halandók bánunk egymással. Az Ő gondolatai az irgalom, a szeretet és a kegyelem gondolatai. Így szól:"Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban"(Ésa 55:7). "Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak"(Ésa 44:22).
"Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!"(Ez 18:32). Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és a világosság utolsó sugaraitól is, de ezt ne engedd meg néki. Ne hallgass a kísértőre, hanem kiáltsd feléje: Jézus meghalt értem, hogy éljek! Szeret engem és nem akarja, hogy elvesszek. Mennyei Atyám irgalmas; s bár szeretetével visszaéltem, áldását eltékozoltam, mégis hozzámegyek, és ezt mondom neki: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!" (Lk 15:18-19). A példázat megmutatja nekünk a visszatérő tékozló fiú fogadtatását is: "Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt" (Lk 15:20).
Ez a rendkívül megható példázat megközelítőleg sem fejezi ki mennyei Atyánk végtelen irgalmasságát. Az Úr kijelenti prófétája által:"...mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat"(Jer 31:3). Mialatt a bűnös még távol van az atyai háztól, miközben még a bűnök országában pazarolja el javait, az atyai szív már feltárul előtte. Az Istenhez való visszatérés minden ébredező vágya: a Szentlélek gyengéd, figyelmeztető szava, amely az elveszett vándort az Atya szerető szívéhez vonja.
Vajon kételkedhetünk-e még, a Biblia becses ígéretei ellenére is? Hihetjük-e azt, hogy Isten megakadályozza a megtérő és bűneiket elhagyni akaró szegény bűnösöket, hogy bűnbánóan lábaihoz boruljanak? Félre az ilyen gondolatokkal! Semmi sem károsabb lelkünkre nézve, mintha a mennyei Atyánkról ilyen fogalmaink vannak. Igaz ugyan, hogy gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst, és önmagát adta Krisztusban, hogy mindnyájan, akik akarunk, megmeneküljünk és az örök dicsőség részeseivé lehessünk. Vajon szólhatott volna-e hozzánk meggyőzőbben és szívélyesebben, mint a következő szavakkal: "Elfeledkezhetik-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem"(Ésa 49:15).
Óh te kételkedő, te csüggedő, tekints Őreá! Jézus él, és közbenjár érted. Köszönd meg Istennek, amiért Fiát ajándékozta néked, és kérd, hogy ne hiába halt légyen meg érted! Ma is szól hozzád a Szentlélek, és meghív téged. Jöjj Jézushoz teljes szíveddel, s akkor áldásait is tapasztalni fogod.
Az ígéretek olvasásánál figyeld meg, hogy azokból kimondhatatlan szeretet és irgalom árad ki. Az atyai szív leírhatatlan szeretettel hajolt le a bűnösökhöz. "Akiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint" (Ef 1:7). Csak hidd erősen, hogy Isten megsegít, és isteni képmását ismét visszaállítja benned! Ha közeledsz hozzá, ha bevallod néki bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor Ő is közeledik hozzád isteni szeretetével és bocsánatával.
Sokan gondolkodtak már azon, hogy a körülmetélkedés miért játszott olyan fontos szerepet, mint a szövetség jele (lásd a 14. verset és 2Móz 4:24-26-ot, ahol arról olvashatsz, milyen komolyan vette Isten ezt a jelet). Egyéb tények mellett fontosnak tűnik az is, hogy Isten Ábrahámtól és leszármazottaitól kérte, hogy önkéntesen fogadjanak el egy vágást a testükön, valami olyasmit, amit Ő is elfogad értük, mint annak jelét, hogy mennyire gondolják komolyan az Istennel való szövetséget. A comb (ágyék) területe nagyon intim terület, aminek eltakarása normál körülmények között általános elvárás (Ésa 47:2-3). Egy olyan rész, aminek érintését kizárólag olyan valakinek engedjük meg, aki iránt mélységes bizalommal vagyunk. Azt a területet jelképezi, ahol ünnepélyes fogadalmakat és szövetségeket kötöttek az által, hogy valaki odahelyezte a kezét és megesküdött (1Móz 24:2-3,9; 47:29-31).
A szövetség megerősítése szempontjából, mit sugall Istennek az a tette, hogy Ábrám és Szárai nevét megváltoztatta (17:5,15)? Figyeljük meg, hogy a szövetséget Isten nemcsak Ábrahámmal és Izsákkal köti meg (2-7, 19, 21), hanem Sárával és Ábrahám leszármazottaival is, beleértve Ismáelt is (7-8, 16, 20). Figyeljük meg azt is, hogy nemcsak Sára nevetett Isten ígéretén, hogy gyermeket ad az idős házaspárnak (17. vers). Ábrahám még mindig arra unszolta Istent, hogy fogadja el cselekedetei gyümölcsét a megígért fiú helyett (18. v). És mi a helyzet velünk, amikor Ábrahámhoz hasonlóan gyakran mi is saját erőfeszítéseink gyümölcseit választjuk inkább, mint azt, amit Isten ad ingyen ajándékként?
Edwin Reynolds
Kapcsolódó hírek:
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 32. nap Az ima: magasztos kiváltságunk
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 31. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 30. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 29. nap Isten ismerete