Higgyetek az Ő prófétáinak - július 16, csütörtök - 1 Mózes 5
Olvasmány a Jézushoz vezető út 2. fejezet 5. nap
Olvasmány a Jézushoz vezető út 2. fejezet 5. nap
Nem elég Istennek atyai gondoskodását, szeretetét és irgalmasságát látnunk, nem elég, ha a törvény igazságát és bölcsességét felismerjük, és nem elég tudnunk, hogy azok a szeretet örökkévaló alapelveire épültek. Pál apostol ezt mind felismerte, amikor levelében kijelenti: "Megegyezem a törvénnyel, hogy jó". "Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó" (Róm 7:16, 12). Azonban szomorúan és elkeseredetten fűzi hozzá: "...de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve" (Róm 7:14). Vágyakozott ama tisztaság és megújulás után, amelyet saját erejéből soha el nem érhetett, s azért így kiáltott fel: "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róm 7:24). E fájdalmas kiáltás tört ki minden időben, mindenütt az aggódó lelkek ajkán. Ezek számára csak egyetlen felelet van: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29).
Isten Lelke ezt az igazságot számos hasonlattal világítja meg és teszi érthetővé azok számára, akik bűneik terhétől szabadulni kívánnak. Jákóbot is bűntudata terhelte, mikor testvérét, Ézsaut megcsalta, és az atyai házból menekülni volt kénytelen. Elhagyatva, kitaszítva és elszakadva mindattól, ami az életet értékessé teszi, mindenekfelett egy gondolat nehezedett lelkére a legnagyobb súllyal, az, hogy bűnei elszakították Istentől, és a menny is elhagyta őt. Szomorúságában a puszta földre feküdt le, hogy kissé pihenjen; körülötte a csendes halmok, fölötte pedig a fenséges csillagpompájában ragyogó ég. Elaludt, és csodálatos álmot látott. A földről, amelyen feküdt, létra látszott az ég kapujáig felérni, és azon az Isten angyalai jártak fel s alá; közben a dicsőség hazájából a remény és vigasz isteni üzenete hallatszott. Ilyen módon jelentetett ki Jákóbnak az a Megváltó, aki kielégítheti lelkének vágyait és szükségleteit. Örömmel és hálával látta megnyilatkozni azt az utat, melyen ő, a bűnös, ismét közösségbe juthat Istennel.
Álmának titokzatos létrája Jézust, az Üdvözítőt jelképezte, aki egyedüli közvetítő Isten és az emberek között.
Ugyanerre a hasonlatra utalt Jézus is a Náthánáellel folytatott beszélgetésében: "Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára" (Jn 1:52). A hitehagyás következtében az ember elidegenedett Istentől; a föld elszakadt a mennytől. A köztük tátongó mélységet semmi sem hidalta át. Azonban Krisztus ismét helyreállította az ég és föld közötti összeköttetést. Áldozata áthidalta a bűn következtében keletkezett rettenetes szakadékot, úgy, hogy Isten angyalai újból kapcsolatban lehetnek az emberekkel. Krisztus újból összekapcsolja a tehetetlen, elesett és bűnös embert a végtelen hatalom Forrásával.
Hiába álmodoznak az emberiség haladásáról, hiábavaló egyeseknek az emberiség megmentésére irányuló törekvése, ha az elesett emberi nem segedelmének és reményének egyedüli forrását figyelmen kívül hagyják. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá" (Jak 1:17). Isten nélkül nincs kiválóság vagy tökéletes jellem, és az Istenhez vezető egyedüli út: Krisztus. Ő maga mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6).
A nemzetségi táblázatok talán nem tartoznak a Biblia legizgalmasabb fejezetei közé, de tele vannak lelki tanulságokkal a Szentírás szorgalmas kutatója számára. 1 Mózes 5 nyilvánvaló ténye, hogy Ádám leszármazottai hosszú évszázadokig éltek. A pátriárkák esetében általános volt az, hogy kilencszáz évig éljenek. Ha valaki ma száz évig él, nagy teljesítményként megünnepeljük. Ádám 930 évet élt, fia Séth 912 esztendőt; Matuzsálem pedig megdöntötte a 969-es csúcsot. Ez egy lényeges igazságot mond el nekünk Istenről. Teremtőnk örök életre tervezte az embert. Olyan életerővel ruházta fel, amely még a bűn betörése után is évszázadokig megmaradt. Micsoda hatalmas Isten Ő!
Íme egy másik lelki drágagyöngy 1 Mózes 5-ben: Énok hatvanöt évet élt, amikor felesége fiút szült neki, akit Methuséláhnak neveztek el. A Biblia világosan kijelenti, hogy "Énok Istennel járt, minekutána Methuséláht nemzette" (22.vers).
Énok gyermeke iránti szeretetében tükröződött az Isten iránta való mély szeretete. Isten igazi szeretetét a bennünket összekapcsoló erős és mély kapcsolatok teszik nyilvánvalóvá.
Milyen lelki kincseket találtál ebben a fejezetben? Miért ne osztanád meg másokkal is ebben a blogban?
- Mark Finley
Kapcsolódó hírek:
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 32. nap Az ima: magasztos kiváltságunk
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 31. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 30. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 29. nap Isten ismerete