Higgyetek az Ő prófétáinak július 15. szerda - 1 Mózes 4 Olvasmány a Jézushoz vezető út 2. fejezet 4. nap
A bűnösnek Krisztusra van szüksége
Az ember teremtésekor nemes testi és lelki tulajdonságokat és képességeket kapott. Tökéletes, Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták, céljai szentek voltak. De az engedetlenség megrontotta ezeket az erőket és tulajdonságokat, s a szeretet helyét az önzés foglalta el. A bűn következtében az ember természete annyira legyengült, hogy saját erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának ellenállni. Sátán foglya lett és az is maradt volna örökké, ha Isten szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép. A kísértőnek az volt a szándéka, hogy Istennek az emberrel való, már a teremtésnél meglévő tervét keresztezze, s ezáltal fájdalmat és romlást hozzon a világra. Nem riadt vissza még attól sem, hogy minden rosszat az isteni teremtés következményének tűntessen fel.
Bűntelen állapotában az ember a legbensőbb és legboldogítóbb összeköttetésben állt azzal, akiben van a "bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). A bűnbeesés után azonban többé nem lelte örömét az ember a szentségben, és mindinkább elrejtőzött Isten jelenléte elől. A meg nem újult szív ma is hasonló állapotban van. Miután nem él összhangban Istennel, nem is talál örömet a vele való közösségben. A bűnös nem tudna örülni Isten jelenlétének, visszariadna a szent lények társaságától. Még ha szabadon léphetne is be a mennybe, nem volna öröm számára. Az önzetlen szeretet, amely ott uralkodik, és amely a legszorosabb összeköttetésben áll Isten
végtelen szeretetével, nem találna visszhangra szívében. Gondolatai, érdekei és indokai épp az ellentétét képeznék azoknak, amelyek a menny ártatlan lakóinak szívét uralják. Zavaró hang lenne a menny összhangjában. Számára a menny a kínszenvedés lenne, vágyakozna elrejtőzni Előle, aki maga a világosság és minden öröm és boldogság központja. Istennek nem önkényes határozata zárja ki a gonoszokat a mennyből; alkalmatlanságuk folytán önmagukat zárják ki a boldog közösségből. Isten dicsősége reájuk nézve emésztő tűz lenne. Inkább választanák a pusztulást és halált, csakhogy elrejtőzhessenek annak tekintete elől, aki értük a kereszten meghalt.
Lehetetlen, hogy saját erőnkből kimenekülhessünk a bűn örvényéből, amelybe beleestünk. Szívünk hajlamai gonoszak, és mi ezen változtatni nem tudunk. "Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). Nevelésnek és képzésnek, az akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e tekintetben teljesen tehetetlen. Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem tudják. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működnie; felülről jövő új életre van szükség, mielőtt a bűnös ember a szentség állapotába juthat. Ez a hatalom: Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a lélek holt erőit megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni. Az Üdvözítő maga mondta: "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:3). Az embernek új szívet, új vágyakat, új indokokat és terveket kell nyernie, hogy új életet folytathasson. Végzetes tévedés azt hinni, hogy csak azt a jót kell bennünk tovább fejleszteni, amivel már természettől fogva rendelkezünk. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" (1Kor 2:14). "Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3:7). Krisztusról mondja az Írás: "őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága"
(Jn 1:4). "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (ApCsel 4:12).
1 Mózes 4 bemutatja a szabadjára engedett harag félelmetes következményeit. Káin zabolátlan érzelmei oda vezettek, hogy megölte testvérét, Ábelt. Ha szabadjára engedjük érzelmeinket, annak komoly következményei lesznek. Káin elhagyta otthonát, és mint egy csavargó szökevény bolyongott. Élete pillanatok alatt megváltozott. A rossz döntéseknek, szabadjára engedett érzelmeknek és a negatív hozzáállásnak romboló következményei lesznek. A jó döntéseknek, az ellenőrzés alatt tartott és pozitív érzelmeknek viszont pozitív következményei lesznek. Ha a Szentlélek irányít, akkor készen állunk arra, hogy szembenézzünk minden életadta körülménnyel, mivel megnyugvást találunk Isten mindent felülmúló terveiben.
A Biblia elbeszéléseiben található egyik legmegragadóbb kérdést Káin teszi fel: "Avagy őrizője vagyok-é az én atyámfiának?" Amikor döntéseink másokra is hatással vannak, a válaszunk egy határozott "igen." Noha nem vagyunk felelősek azokért a döntésekért, amelyeket "atyánkfiai" hoznak, felelősek vagyunk saját döntéseinkért, amelyek befolyással vannak a körülöttünk élőkre. Ezért álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, miként hatnak tetteink és magatartásunk másokra.
- Mark Finley
Kapcsolódó hírek:
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 32. nap Az ima: magasztos kiváltságunk
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 31. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 30. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 29. nap Isten ismerete