VIGASZTALÁS 

"Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket."

(II. Kor. 1,4.)

Az Úr különös kegyelemmel veszi körül a gyászolót. E kegyelem ereje szíveket olvaszt, és lelkeket nyer. Az Úr szeretete csatornát nyit a megsebzett lélek felé, és gyógyító balzsamot jelent a bánkódóknak. 

Gyakran azok nyújtják a legnagyobb vigaszt mások számára, akik maguk is szenvedésen mentek keresztül. Ők mindenüvé napfényt visznek. A szenvedés megdorgálta és megnemesítette őket. A nehézség idején nem veszítették el Istenbe vetett bizalmukat, hanem még közelebb húzódtak az Úr oltalmazó szeretetéhez. Így ők élő bizonyságai Isten gyöngéd gondoskodásának, aki világossággá teszi a sötétséget, és megdorgál minket a saját érdekünkben. Krisztus a világ világossága. Nincs benne sötétség, csak ragyogás. Köszönjetek el a szomorúságtól, panaszkodástól! Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek! 

Abban a kiváltságban van részetek, hogy Krisztus kegyelme által ugyanazzal a vigasszal bátoríthattok másokat, amellyel Isten körülvett titeket… Mindenki próbáljon segíteni a mellette levőn! Ha így tesztek, már itt ízelítőt kaphattok a Mennyből, és a jó befolyás érdekében angyalok munkálkodnak rajtatok keresztül. Igyekezzetek segíteni mindenhol, ahol csak tudtok. Műveljétek ki magatokban ezt a hajlamot, hogy Isten kegyelme gazdagon megnyugodhasson rajtatok! Fiatal és idős egyaránt megtanulhat úgy tekinteni Istenre, mint gyógyító és együttérző Atyára, aki jól ismeri szükségleteinket, és soha nem követ el hibát. 

Találj időt valaki vigasztalására! Üdíts fel kedves és vidám szavakkal valaki olyat, aki kísértéssel és talán nehézséggel küzd. Ha így teszel, és vidám, reményt keltő szavakkal mutatsz a terheket hordozó Krisztusra, békességben, boldogságban és vigaszban lesz részed magadnak is.

A megszentelt keresztényi élet mindig világosságot, vigasztalást és békességet áraszt. Az ilyen életet tisztaság, tapintatosság, egyszerűség és hasznosság jellemzi. Ezt az életet az az önzetlen szeretet vezérli, amely a befolyást megszenteli. Az ilyen élet telve van Krisztus lelkületével, és bárhova megy is a keresztény ember, mindenütt ott hagyja maga után világossága fénylő lábnyomait. (PP, 667.)