„Jack”
„Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt…” (Lukács 24:31 NKJV)

Jack harcos ateista volt, világnézetét össze lehetett foglalni Lucretius egyetlen mondatával: „Ha Isten tervezte volna a világot, nem lenne ilyen gyarló és tökéletlen, amilyennek látjuk.” Jack minden figyelmét tanulmányainak szentelte, minden területen kiválóságra törekedett. Nemsokára meghívták tanítani Oxfordba, a nagy tekintélyű professzorok társaságukba fogadták, ő pedig tanítani és írni kezdett. Mélyen a felszín alatt azonban kétségei felőrölték. A „nyomorúságos reménytelenség” szavakkal írta le akkori állapotát. Azt mondta: „Továbbra is fenntartottam, hogy Isten nem létezik. Közben pedig haragudtam rá azért, hogy nem létezik.” Aztán két barátja, J. R. R. Tolkien és H. V. V. Dyson, szintén jeles oxfordi professzorok és mindketten odaszánt Krisztus-követők, arra biztatták, hogy tegyen meg valamit, amit meglepő módon addig még sohasem tett: olvassa a Bibliát! Így hát megtette. Próbált megbirkózni azzal, amiket Krisztus állított magáról, és azt a következtetést vonta le, hogy Jézus vagy szélhámos csaló volt, vagy az, akinek mondta magát: Isten Fia. 1931. szeptember 19-én este Jack és két barátja hosszú sétát tettek Oxford egyetemvárosában. Az egész éjszakát átbeszélgették. Jack, C. S. „Jack” Lewis visszaemlékezve azt mondta, hogy akkor egy hirtelen szélroham rázta meg a fákat, és lehullott az első őszi falevél – egy hirtelen szélroham, ami számára a Szentlelket jelképezte.

Nem sokkal ezután Lewis hitre jutott. A változás forradalmasította életét, s ennek következtében aztán olvasók millióinak életét is. Ilyen egyszerű lenne? Ilyen könnyen át lehet hidalni a hit és a kétség közti szakadékot a Szentírással és keresztyén emberek társaságával? Próbáld ki! Gyere Krisztushoz, és fedezd fel te magad!