A tékozló fiú példázata (4)
„… mindenem a tied.” (Lukács 15:31)

Az idősebb testvér nem tudott örülni öccse hazatértének, mert neheztelt rá. Azt mondta apjuknak: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.” (Lukács 15:29–30).

Három dolgot tanulhatunk meg az idősebb testvér példáján.
Az első a hozzáállás. Bár ő is meg volt hívva az ünnepségre, haragja távol tartotta. Te miért vagy haragos? Nem állsz szóba senkivel, nem bocsátasz meg senkinek. Félsz szeretni, félsz nyitni mások felé, vagy tanulni másoktól. Mindig másokat hibáztatsz mindenért, most pedig egyenesen Istent hibáztatod. Ne engedd, hogy haragod kizárjon, megfosszon áldásaidtól, megmérgezze lelkedet és elpusztítsa örömödet! Bocsáss meg, ünnepelj együtt testvéreddel, élj közösségben mennyei Atyáddal!
A második a bővölködés. „Fiam… mindenem a tied” (Lukács 15:31). Figyeld meg ezt a szót: „mindenem”. Isten a bővölködés Istene, ha megáldja testvéredet, téged is meg fog áldani. Hiszen attól, hogy őket megáldotta, még bőven van miből megáldania téged is.
A harmadik az Atyával való kapcsolat. Isten megváltott gyermekeként bármikor bátran közeledhetsz hozzá, kérhetsz tőle bármit, amire szükséged van, és biztos lehetsz abban, hogy válaszolni fog. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Azt kérdezed, mikor fog Isten válaszolni imádra? „…amikor segítségre van szükségünk.”