A tékozló fiú példázata (2)
„Ekkor magába szállt…” (Lukács 15:17)

Néha el kell jutnunk a legmélyebb pontra ahhoz, hogy megértsük, kicsoda Isten, és mire képes értünk. Amikor a kisebbik fiú a disznóvályúig süllyedt, „… magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” (Lukács 15:17–18). Amikor így tett, apja visszaállította őt jogos helyére a családban. Bátyjának is szüksége volt azonban az apa bocsánatára. Mi volt az ő bűne? Féltékenység és ítélkezés: „Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút” (Lukács 15:30). Úgy akarta magát jobbnak feltüntetni, hogy öccsét leszólta. Jó pontokat szerezve próbálta kiérdemelni apjuk szeretetét. Ezzel csak egy gond volt, apja már enélkül is szerette őt, csak ő nem tudott róla, ezért akart folyton bizonyítani. Te is ezt teszed? Isten megváltott gyermeke vagy, ő már elfogadott, igaznak tekint, Krisztus igazságába öltöztetett. Mennyei Atyád ma azt mondja: „… te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (Lukács 15:31). Ez a két fiú nagyon különböző módon volt vétkes, de a megoldás mindkettőjük számára ugyanaz volt: helyreállítani kapcsolatukat atyjukkal. Jakab azt írja: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás…” (Jakab 1:17). Figyeld meg, Isten nem csupán azt tudja, mi „jó” számodra, azt is tudja, mi „tökéletes”. Meg is fogja adni, amikor eljutsz a lelkileg megfelelő szintre, és olyan kapcsolatban leszel vele, amilyet ő szeretne.