Jézushoz hasonlóan gondolkozni és cselekedni (4)
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű…” (Máté 11:29)

Isten azt akarja, hogy olyan kapcsolatod legyen vele, mint amilyennek a prototípusát bemutatta Jézusnak az Atyával való kapcsolatában. Jézus olyan szoros kapcsolatban volt Atyjával, hogy azt tudta mondani: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van” (János 14:11). Jézusnak a Szentlélekkel is ilyen bensőséges viszonya volt. Első feljegyzett igehirdetése így kezdődik: „Az Úr Lelke van énrajtam…” (Lukács 4:18). A Lélek vezette (ld. Máté 4:1), és telve volt a Lélekkel (ld. Lukács 4:1). Az ördög kísértéseivel teli kemény negyven nap után a Lélek erejével tért vissza a pusztából (ld. Lukács 4:14). Az Atya parancsának engedelmeskedett, és a Szentlélektől kapott hozzá erőt. Rendszeresen járt istentiszteletre (ld. Lukács 4:16). Fejből tudta az igéket (ld. Lukács 4:4). Lukács elmondja, hogy Jézus „gyakran félrevonult, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson” (Lukács 5:16 NCV). Ezekben az imádságban töltött időkben kapott útmutatást. Egyszer az imádságból visszatérve kijelentette, hogy ideje elmenniük egy másik városba (ld. Márk 1:38), máskor az imádságban töltött idő után választotta ki tanítványait (Lukács 6:12-13). Jézust egy láthatatlan kéz vezette. „… a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19). Ugyanebben a fejezetben kijelentette: „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek…” (János 5:30). Ma imádkozz így: „Atyám, add, hogy mindig figyelmes és érzékeny legyek vezetésedre, hogy mindenben neked engedelmeskedjem, hogy ne utolsó mentsvárként forduljak hozzád, hanem legelőször téged hívjalak. Vedd át az irányítást! Úr Jézus, aki bennem élsz, éld a te életedet általam!”