Jézushoz hasonlóan gondolkozni és cselekedni (3)
„Krisztus… példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21)

Ha komolyan gondolod, hogy Jézushoz akarsz hasonlítani, vizsgáld meg a szívedet, és vizsgáld meg az övét is! 1) Az ő szíve tiszta volt. Több asszony is volt körülötte, akik gondoskodtak róla (ld. Lukács 8:1-3), de sosem voltak parázna gondolatai. Péter, aki három és fél éven át követte tanítványaként, amikor bejárták az egész országot, azt írja róla: „hibátlan és szeplőtelen Bárány” (1Péter 1:19). János így foglalja össze: „őbenne nincsen bűn” (1János 3:5). 2) Szívében békesség volt. Tanítványai félelmükben kiáltoztak, amikor viharba kerültek, Jézus nem. Ő nyugodtan átaludta (ld. Lukács 8:22-25). Péter kardot rántott, hogy megküzdjön a katonákkal, Jézus a kezét gyógyításra emelte fel (ld. Lukács 22:47-51). Elvesztette béketűrését, amikor Péter megtagadta? Tüzet okádott a katonákra, amikor azok arcul köpték? Nem, ő akkor is nyugodt volt. Megbocsátott nekik. Soha nem vezérelte bosszúállás. 3) Céltudatos szíve volt. Egyetlen mondatban össze tudta foglalni életét: „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19:10). Jézus annyira céljára összpontosított, hogy tudta, mikor kell azt mondania: „Nem jött még el az én órám” (János 2:4), és mikor azt, hogy: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Céltudatossága azonban nem tette ellenszenvessé. A gyermekek rajongtak érte. Szépséget talált a mezei virágokban, örömet az imádságban, és lehetőségeket a problémákban. Egész napját betegek tömegei között töltötte, mégsem kopott ki belőle az együttérzés. Több mint három évtizedet töltött bűneink mocskában, mégis látott bennünk annyi szépséget, hogy meghaljon vétkeinkért. Téged pedig arra hív, hogy kövesd nyomdokát.