24 Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 25 Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. 26 Ekkor megkérdezték tőle: Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet? 27 Ő így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni? 28 Megszidták, és ezt mondták: Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, honnan való. 30 Az ember így válaszolt nekik: Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. 31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32 Örök idők óta nem hallott olyat senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. 33 Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni. 34 Erre így feleltek neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiközösítették.

A vak ember igazsága egyszerű: ami vele történt, az csak Isten szeretetének a műve lehet. Mennyi érvet, okoskodást vonultattak föl ellene, de megcáfolni végül mégsem sikerült! Igen, a hit igazságai mindig egyszerűek: Szeress! Bocsáss meg! Engedd el! Fogadd hálával! Higgy! Láss! Remélj! De ha kibúvót keresünk az ige szavával szemben, és soroljuk a kifogásokat, akkor csak úgy ömlik belőlünk a sok-sok fölösleges szó. Uram, add, hogy egyszerűen higgyünk, és kövessünk téged!

RÉ 240, MRÉ 402