Észrevetted már, hogy a kacsák hátáról hogy lepereg a víz? Rólad is így kellene leperegnie a bántó megjegyzéseknek. „De hiszen fájdalmat okoztak” – mondod. Állj meg, és gondolkodj el ezen: ha megsértették is érzéseidet, azok akkor is a te érzéseid, másoknak nincs hatalmuk felettük, csak annyi, amennyit te adsz nekik. Az igazság az, hogy szinte mindenki sokkal jobban el van foglalva saját magával, mint veled; ezért te sokkal többet tudsz saját magadról, mint amit mások valaha is tudni fognak. Nem az számít, hogy mások mit mondanak rólad. Az számít, amit Isten mond rólad, és amit te mondasz magadról. Ha tisztában vagy azzal, ki vagy, akkor nem fogod engedni, hogy mások véleménye határozza meg értékedet. Jézus tudta, hogy vádlói tudatlanok, ezért is féltek tőle. Az emberek az ellen harcolnak, amit nem értenek. Hajlamosak neheztelni arra, amit nem tudnak felfogni. Jézus sosem könyörgött senkinek, hogy higgyen benne. Miért? Mert tudta, hogy a feddhetetlenséget nem lehet bizonyítani, azt vagy felismerik mások, vagy nem érzékelik. Ezért csakis céljára összpontosított. Ellenségei azzal vádolták, hogy ördögök szállták meg, de ő nem fordított figyelmet rájuk. Folytatta, amit addig: kiűzte a megszállottakból a gonosz lelkeket. Nem akart jónak tűnni, ő jó volt. Nem próbált szavahihető lenni, ő őszinte és igaz volt. Emberi törekvés, hogy szeretnénk, ha szeretnének, értékelnének, csodálnának, de ellenségeink sosem fogják kímélni hírnevünket. Felül kell emelkedned a rágalmakon, nem szabad hagynod, hogy az, amit mások mondanak rólad, megváltoztassa önmagadról alkotott véleményedet. Légy olyan, mint az újszövetségi hívők: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért” (Apostolok cselekedetei 5:41).