A gyülekezet növekedésével kapcsolatban a negyedik és talán a legnagyobb kihívás, ami sokszor eleve kudarcra ítéltnek tűnik: bevonni őket. Miért olyan nehéz ez? Egy templom előtti hirdetőtábla megsejteti a választ. A felső sorban ez olvasható: „Számítasz nekünk, törődünk veled” az alatta lévő sorban: „csak vasárnap délelőtt 10 órától”. Erik Johnson egy képregénye másként fogalmaz. A felső sorban nagy vastag betűkkel ez olvasható: „A férfias gyülekezet elindításának kihívása”, közvetlenül alatta egy csoport unott tekintetű pasas. A csoport jobb szélén a lelkész áll, és megjegyzi: „Eddig csak abban értünk egyet, hogy nem szeretünk énekelni, összejárni és megosztani egymással a dolgainkat.” Az emberek elveszettnek érezhetik magukat a tömegben, még akkor is, ha az épp egy gyülekezet. Senkinek sem elégíti ki az érzelmi, kapcsolati vagy lelki igényeit az, ha másfél órán keresztül ül egy padban, és nézi az előtte ülő tarkóját. Krisztus testének, a gyülekezetnek tagjaként a te feladatod, hogy megtedd az első lépést, és ismeretséget kezdeményezz a körülötted lévőkkel. Jézus szeretettel fordult az elbukottak, a tisztességtelen utakon pénzt szerzők, még a hitetlenek felé is – olyanok felé, akikkel az emberek nem tudtak mit kezdeni. Amikor valaki eljön a gyülekezetbe és rátalál Krisztusra, a feladatod épp csak elkezdődik. Ők arra kaptak elhívást, hogy szolgálják Istent, te pedig arra, hogy megmutasd nekik, hogyan, mikor és hol. „Ha mustot találnak a szőlőfürtben… áldás van benne” (Ézsaiás 65:8). A szőlőléből bor lesz, a bor pedig örömre utal. Egyetlen szőlőszemből azonban nem tudod kicsavarni, fürtök kellenek hozzá. Érted már a lényeget?