Egy napon Jézus megérintette egy vak ember szemét, ő pedig erre azt mondta:„látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak” (Márk 8:24). Más szavakkal: „látok valamit, de még kissé homályos, hogy mit.” Ezért Jézus újra megérintette, tisztává tette látását, eltávolította korlátait, szabaddá tette, hogy azzá az emberré váljon, akivé Isten teremtette. Istentől kapott látás nélkül csak botorkálunk az életben, nem látjuk, kicsoda Isten és mire képes; vakok vagyunk arra is, kik vagyunk mi magunk, és mit tud Isten véghezvinni általunk. Thomas Edison már „látta” az izzólámpa fényét, mielőtt még az első villanykörte világítani kezdett volna. Ez tartotta fenn benne az akarást ezernyi kudarcot vallott kísérlet után is. Bill Gates „látta”, hogy számítógép kerül minden irodába és otthonba, míg az úgynevezett szakértők egyre csak azt bizonygatták: „a mi életünkben ez nem fog bekövetkezni.” Negyven évvel azelőtt, hogy Izráel betette volna lábát az ígéret földjére, Mózes már „látta” azt (ld. Zsidók 11:27).

Lehet, hogy Isten épp mindenfélét cselekszik, csak te nem látod, mert lelkileg vak vagy. Emlékszel a két tanítványra az emmausi úton? Jézus velük ment több mint 11 kilométert, magyarázta nekik a Szentírást… és csak ezek után olvassuk róluk: „Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt…” (Lukács 24:31). Amikor elkezded meglátni Isten munkáját helyzetedben, félelmed alábbhagy, és hited megerősödik. Hogyan fedi fel magát Isten? A gyülekezetben? Néha. Legtöbbször azonban Igéjét nyitja meg, és értelmünket, hogy látni kezdjük úgy, ahogy azelőtt még soha. Ma tehát imádkozz így: „Nyisd meg szemeimet, hogy lássak…”(Zsoltárok 119:18 NIV).