Amikor imádkozol valamiért, akkor a legkevésbé sem szeretnéd azt hallani, hogy Isten azt mondja: „Várj!” – pedig néha ezt mondja. Az Isten szerinti élethez meg kell tanulnod türelmesnek lenni, mert ő a saját időzítése szerint dolgozik, nem a te menetrended szerint. Imáid és esdekléseid nem fogják felgyorsítani a folyamatot, türelmetlenséged viszont csalódottá tesz. Sőt, ha az élet elkényeztetett azzal, hogy minden kívánságodat és hóbortodat teljesítette, akkor az Istenre várakozás felér egy lelki rehabilitációval. Ábrahám 75 éves volt, amikor Isten megígérte neki, hogy sok nép atyjává teszi őt (ld. 1Mózes 17:4), de még 24 évet kellett várnia arra, hogy beteljesüljön ez az ígéret.

A várakozás nem csupán az, amit azért teszel, hogy megkapd, amit akarsz; a várakozás türelmet, érettséget, mélyebb megértést és jellemet fejleszt.Amit Isten elér benned, amíg várakozol, gyakran sokkal fontosabb, mint az a dolog, amire vársz. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36). A várakozás azonban nem mentség a valóság előli menekülésre, a felelősség alól kibújásra, vagy arra, hogy ne tegyél meg valamit, amiről tudod, hogy meg kellene. Például, ha ki sem látszol az adósságból, mert túlköltekeztél, ne ülj ölbe tett kézzel arra várva, hogy Isten majd küld egy jókora összeget. Tanuld meg fegyelmezni magad, tedd magadévá a bevált pénzügyi alapelveket, mint a tizedadás és a költségvetés készítése, és ne fogj olyan dolgokba, amit nem tudsz megfizetni! Mindenekfelett pedig a várakozás azt jelenti, hogy eldöntöd, bízol Istenben, és engedelmeskedsz neki, akkor is, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy te tervezted. Ezzel azt mondod: „Uram, számítok rád, és nem tartok készenlétben egy vésztartalék B tervet.”