Azt olvassuk, hogy Jézus: „meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: »Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.«”(Máté 4:18–19). Krisztus követőjeként meg kell tanulnod az emberhalászatot, és aztán gyakorolnod is kell. Max Lucado horgászcsaládban nőtt fel. Így emlékezik vissza: „Elindultunk… napfényről álmodva. De másnap reggel az ég szürke volt, a tavon hegymagas fehér tarajú hullámok… semmi esély a horgászatra. Másnap pedig befagyott! Próbáltunk derűsek maradni, de ekkor kezdtem észrevenni, hogy Marknak rossz tulajdonságai vannak, apa pedig sértődős. Semmi sem mutatja meg úgy az emberek igazi természetét, mint az, ha össze vannak zárva! Amikor másnap reggel felébredtünk, minden deres volt. Mindannyian mogorvák voltunk, Mark még bunkóbb volt, mint eddig. Apának semmi sem sikerült, amibe belefogott, és amikor bejelentettük, hogy hazamegyünk, senki sem ellenkezett. Ha a külső cselekvésre szánt energiák belül kezdenek dolgozni, akkor ahelyett, hogy kivetnénk a hálót, köveket kezdünk dobálni egymásra. Nem nyújtunk segítő kezet, hanem vádlón ujjal mutogatunk. Az elveszettek halászata helyett a megváltottak bírálóivá válunk. A megsebzettek segítése helyett sebeket okozunk a segítőknek. Az eredmény? Kettészakadt gyülekezetek. Szegényes tanúságtételek. Összetört szívek. Törvényeskedő harcok. Ám ha azok, akik halászatra lettek elhívva, halásznak – akkor virágzásnak indul minden. Semmi sem egyesíti úgy a katonákat, mint a közös küldetés. Ha be vannak zárva, kitalálnak mindenfélét, ami miatt panaszkodhatnak. A priccs túl kemény, az étel túl hideg, a parancsnok túl szigorú. Küldd ki ugyanezeket a katonákat a lövészárokba, hadd találja el őket néhány golyó – és az unalmas barakk mennyországnak fog tűnni! Ha legközelebb a kinti kihívások arra kísértenek, hogy bent maradj… azonnal kifelé! Ha azok, akik halászatra hívattak, nem halásznak, egymásra fognak vadászni!”