A Szentírásban három tövisről olvashatunk a megváltás nagy történetében. Nézzük meg őket közelebbről, és figyeljük meg, mit tanulhatunk belőlük.

1) Az átok miatt tövist termő teremtett világ. Amikor Ádám és Éva vétkezett, Isten azt mondta: „… legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Mózes 3:17–19). Abban a pillanatban minden megváltozott számunkra. A rózsákon tövisek kezdtek nőni, az Istennel való közösség megtört, és az ember, aki arra született, hogy örökké éljen, haldokolni kezdett. Tragikus volt ez, de Istennek volt rá megoldása.

2) A tövissel koronázott Megváltó. „tövisből font koronát tettek a fejére…” (Máté 27:29). Az átok, mely lesújtott egy kertben, fel lett oldva egy másik kertben! Amikor Isten kiűzte Ádámot és Évát az Édenkertből, egy angyalt állított lángoló pallossal a kapujához, hogy soha ne tudjanak visszatérni. A kereszten azonban Krisztusra, az utolsó Ádámra lesújtott Isten ítéletének kardja, ezzel a helyettünk vállalt halállal lett Megváltónkká, és biztosította számunkra az üdvösséget. Most már visszatérhetünk Isten jelenlétébe. Mit veszített Ádám? Az Istennel való közösséget, a halhatatlanságot és a bűntelen tökéletességet. A kereszten Krisztus mindezt visszaszerezte nekünk. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Figyeld meg ezt a kifejezést: „Krisztusban”; az Újszövetségben harmincegyszer olvassuk ugyanezt. A hónap minden napjára jut egy. Örülj, mert, ha Krisztusban vagy, Isten szeret és elfogad!