Amerikában csaknem húszmillió gyerek nő fel apa nélkül, ráadásul 75%-uk szegénységben. Sőt, ami még rosszabb: ezek a gyermekek ötször nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, tízszer nagyobb eséllyel válnak kábítószerfüggővé, és hússzor valószínűbb, hogy börtönbe kerülnek. Luther Burbank mondta: „Ha annyi figyelmet fordítanánk a növényeinkre, mint amennyit gyermekeinkre, akkor gyomtengerben élnénk.” Tisztelt édesapa!
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

1) Önmagad helyett csak dolgokat adsz gyermekeidnek? Tizenkét éves korukra megtanulják a 75%-át annak, amit egész életükben tudni fognak. Kérdés, ki tanítja meg őket minderre? A televízió? Valamelyik drogfüggő híresség? Kortársaik? Amerre a csemetét hajlítják, arra nő a fa!

2) Mibe adod bele a tőled telhető legjobbat, a karriered építésébe vagy gyermekeid nevelésébe? Ha minden energiádat a munkádra fordítod és semmit sem hagysz belőle a családodnak, azért drágán kell majd megfizetned. Ne feledd, csak egyszer van esélyed ebben az életben. Gyermekeid vagy úgy nőnek fel, hogy neheztelnek rád és megismétlik hibáidat, vagy örömmel emlékeznek arra az otthonra, ahol a szeretet definíciója a minőségi idő volt.

3) Te határozod meg családod lelki beállítottságát? Vagy úgy gondolod, ez a feleséged dolga? Hála Istennek azokért az anyákért, akik „odaállnak a résre” (ld. Ezékiel 22:30), de a Biblia szerint a gyermekek lelki nevelése az apák felelőssége. Hallgasd csak: „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Efezus 6:4). Tíz vagy húsz év múlva miről fogod azt gondolni, bárcsak megtetted volna ma? Kezdj hozzá most!