Pál azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb…” (Filippi 2:5–9). A hírességek gyakran elvárják, hogy mások szolgálják őket, Krisztus követőjének lenni viszont azt jelenti, hogy mi szolgálunk másokat. Nagy különbség, nem igaz? Krisztus bemutatta tanítványainak a szolgáló lelkületet. A társadalom legalján voltak azok a rabszolgák, akik az urak lábát mosták. Képzeld el, ahogy Isten megmossa egy közönséges halász lábát, majd ezt mondja: „példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (János 13:15). Vetítsd magad elé ezt a képet mindannyiszor, amikor valakit tehernek látsz, vagy alacsonyabb rangúnak, vagy akadálynak sikered útjában. Soha nem fogsz úgy szolgálni, ahogyan Krisztus szolgált, ha csak arra összpontosítasz, hogy saját imázsodat építsd. „Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve” (János 3–5).

Jézus tisztában volt három fontos dologgal:
1) Tudta, ki küldte őt.
2) Tudta, hogy ki tartja fenn őt.
3) Tudta, hogy ki fogja jutalmazni őt.

Ez felszabadította őt az emberektől, a kudarctól és az elutasítástól való félelemtől. J. L. Massed nagyszerűen fogalmazta ezt meg: „A szolgálat sohasem rabszolgaság annak, aki szeret.”