Ne pazarold az életedet arra, hogy olyasmit próbálsz tenni, amire Isten nem hívott el és nem készített fel. Lehet, hogy a szüleid azt gondolják, nagyszerű orvos vagy jogász lenne belőled, de az a kérdés, mit gondol Isten? Mit mondott rólad ő? Jeremiásnak ezt mondta: „… gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem” (Jeremiás 1:12). Ha Isten megmondta – akkor ő meg is fogja tenni. Ha nem mondta – akkor bizony magadra vagy utalva! Túl sok ember pazarolja életét olyasmire, amire Isten sohasem hívta el és nem készítette fel. Azonosítsd be, milyen forrásból táplálkozik látásod! Nézz mélyen magadba, kire próbálsz vele jó benyomást kelteni? Talán a volt férjednek vagy feleségednek akarod bizonyítani, hogy nélküle is boldogulsz? Vagy a szüleidnek akarod megmutatni, hogy te is vagy olyan tehetséges, mint a bátyád vagy a nővéred? Vagy a világgal akarod érzékeltetni, hogy le tudod győzni hátrányos származásodat, és fel tudod küzdeni magad saját erődből? Az Istentől kapott látás nem rendezetlen problémákból születik; ami effélében gyökerezik, az csak újabb igényeket szül, irányítási kényszert és emberek elismerésére vágyást, ami eleve kudarcra van ítélve.

Továbbá, ha látásod Istentől való, akkor nem lehetsz türelmetlen, mint Ábrahám, aki saját erejéből és találékonyságából próbálta azt megvalósítani. Isten ígéretei sohasem testi erőfeszítések árán teljesednek. Ha Ábrahám várni tudott volna, sok szívfájdalmat elkerült volna Hágár és Izmael vonatkozásában. A Biblia azt mondja: „Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni”(Példabeszédek 10:22). Bármeddig is tart, keresd isten akaratát, várj az ő időzítésére, készülj fel alaposan, és csak akkor indulj, amikor ő mondja, hogy menj!