Nézzük meg, hol olvashatunk Isten ujjáról a Szentírásban: először is ott van Isten ujja a teremtésben. Dávid, a zsoltáríró ezt mondta: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”(Zsoltárok 8:4–5). A Biblia első szavai ezek: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (1Mózes 1:1). Manapság, amikor oly sokan megkérdőjelezik a Biblia ihletettségét és tévedhetetlenségét, meg kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy ki teremtette a világmindenséget, ki irányítja azt, és kinek tartozunk mindannyian végső elszámolással. 1961-ben Jurij Gagarin szovjet űrhajós, a világ első űrutazója állítólag így dicsekedett: „Csak néztem és néztem, de sehol nem láttam Istent.”

Tudod mit? Egy napon meg fogja látni Istent, ott fog állni előtte, és hallani fogja, hogyan ítélt életéről Isten (ld. Róma 14:11–12). Mindannyiunkkal így lesz! A hit és az értelem nem feltétlenül ellentétesek. Ám amikor az értelem már nem hajlandó megtenni még egy lépést, a hit tovább megy, mert a hit köt össze Istennel. A csillagok meggyőzték Dávidot Isten létéről. Azt mondják, hogy ha a csillagokat számlálva 125-öt tudunk megszámolni egy perc alatt, akkor 2000 évbe telne, hogy csupán a Tejútrendszer csillagait összeszámláljuk. Ha pedig át akarnánk fogni egy átlagos csillag átmérőjét, tízmilliárd embernek kellene körbeállnia. Félelmetesen csodálatos! Pál azt mondja: „Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva [az embereknek] nincs mentségük” (Róma 1:20). Ha figyeled, megláthatod Isten munkáját mindenben – beleértve a saját életedet is!