“…örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek…” (Zsid 5,9)

Advent negyedik vasárnapja van. Lassan haladunk az adventi várakozás beteljesedése felé, küszöbön a karácsony, az Úr Jézus Krisztus születésnapja. Szinte ösztönszerűen tör utat magának bennünk a kérdés, mely önvizsgálatra késztet: milyen volt az idei adventünk? Gondolatainkat, érzéseinket, lelkivilágunkat a jóra való törekvés és a szeretet hatotta át, vagy valami más? Nyomtalanul telt el életünkből ez a néhány hét vagy pozitív változást hozott, illetve indított el bennünk?

Akkor járunk igazán adventi úton, ha Keresztelő János szavaival azonosulni tudunk: “Annak(Jézusnak) növekednie kell, nekem pedig alább szállanom”(Jn. 3,30). Ez nem más, mint az engedelmesség szava, a próféta alázata jut benne kifejezésre. Ugyanezt várja tőlünk is Isten. S ha kérdésed volna, hogyan kell ezt a gyakorlatban megmutatni, akkor tudnod kell, nem neked kell ezt kitalálni. Nekünk már nem járatlan, hanem kitaposott úton kell haladnunk, ott, ahol Jézus járt előttünk. Az Atya iránti engedelmesség és alázat tekintetében világos példát mutatott nekünk. Csak az ő nyomdokain kell haladnunk ebben az adventben és várakozásunk nem lesz tétlen, hanem bizonyára áldásokkal teli.

Jézust az Atya iránti feltétlen engedelmesség jellemezte minden időben. Ennek köszönhető a mi személyre szóló üdvösségünk is. Mekkora utat tett meg ezért a mi drága megváltónk? Nem kisebbet, mint a mennytől a földig! Az Istentől határtalan messzeségbe került embert ismét közel hozta az Atyához. Olyan közel, hogy Isten szívdobogását is hallgathatja, melegségét élvezheti az ember. De ismétlem: csak az, aki szereti őt és engedelmeskedik neki.

Karácsony küszöbén hadd erősödjék bennünk az engedelmesség eltökéltsége, az alázat szelídsége, hogy ily módon szállást találjon bennünk a számunkra üdvösséget hozó karácsonyi Gyermek! Ámen.

                                                                                                                     Szilágyi Balázs