VÉGRE OTTHON!

"Hanem, amint meg van írva: Amiket szem

nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt. amiket Isten készített az Őt szeretőknek."

(1Kor 2:9)

Ha e Föld pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben soha semmi nyoma sem lesz a bűnnek és halálnak, ahol a természet nem viseli majd az átok nyomát. Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog honába, és gondoljatok arra, ez az ország olyan dicső lesz, hogy a legtermészetesebb képzelet sem tudja lefesteni. Az a sok jó adomány, amelyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak halvány tükörképe az Ő dicsőségének. 

Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei, s a dicsőség Királyának ajkáról, mint legszebb zene érinti fulüket: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!” (Mt 25:34) 
Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, amelyet Jézus készít a számukra. 

 
Azután láttam, ahogyan Jézus a megváltottak seregét a város kapujához vezette. Megragadta a kaput, és ragyogó sarkait kitárva, megparancsolta a nemzeteknek, amelyek megőrizték az igazságot, hogy lépjenek be. A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Mindenhol gazdag dicsőség volt látható. Ekkor Jézus a megváltott szentekre tekintett; arcuk dicsőségtől ragyogott. És amint szeretetteljes tekintetét rájuk vetette, dallamos, zengő hangon mondta: „Látom lelki gyötrelmeimnek gyümölcseit, és megelégszem. Ez a gazdag dicsőség mind a tietek, hogy örökké örvendezzetek! Szomorúságotok véget ért! Többé nem lesz halál, bánat, kiáltás, sem semmi fájdalom”... 
Emberi nyelv nem képes elbeszélni a Menny dicsőségét. Amikor a jelenet elém tárul, elmerülök a csodálatban. Mindent felülmúló fényétől és rendkívüli dicsőségétől elragadtatva leteszem a tollat, és így kiáltok fel: „Ó, mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!” A legmagasztosabb nyelv sem képes leírni a Menny dicsőségét és Megváltónk szeretetének határtalan mélységét! /EW 288-289/