"Vágyunk arra, hogy erősek legyünk. Vágyunk arra, hogy szabad, boldog, békés életünk legyen. Ha jobban belegondolunk, az egész életünk, egy állandó vágyakozás valami, valaki után.
A fizikai munka elvégzése után hamar elfáradunk, mert ugye vannak kötelességeink, amiket el kell végeznünk. Mikor van egy pár perc szabad időnk, azon gondolkodunk, hogy: Milyen jó lenne, ha...vagy netán: Uram, bárcsak megadnád... stb.
Izráel népe, amikor fogságban volt Egyiptomban, Isten meghallotta minden egyes jajkiáltásukat, sóhajtásukat, és elküldte Mózest, hogy általa megszabadítsa népét.
Ezt követően, az ember szinte már fuldokolt a bűneiben, de elküldte Jézus Krisztust, hogy megszabadítson.
Ma reggel, pedig igéje által szól hozzánk: "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ézsaiás 40:31)
Mert lehet, hogy megfáradtunk a nehézségek közepette; lehet, hogy erőtlennek érezzük magunkat, mert sok mindenről kell gondoskodnunk; lehet, hogy nem érezzük magunkat szabadnak, mert valami megkötözi a szívünket, de Isten segíteni tud nekünk.
Amikor ezt mondanánk: Uram, elfogyott az erő, és képtelen vagyok többet lépni... Ő lesz az, aki biztatni, támogatni fog egészen addig, míg célba nem érünk.
"mert a megfelelő időben élvezni fogjuk a munkánk gyümölcsét, ha nem adjuk fel." (Galata 6:9)
Tudom, hogy nehéz erősnek lenni a próbák ideje alatt, de az a fontos, hogy legyen időnk Istennel beszélgetni, mert minél szorosabb a kapcsolatunk Vele, annál szabadabb életet tudunk élni, és Vele erősek lehetünk a próbák ideje alatt is.
Nem szabad elfelednünk, hogy Isten minden imát meghallgat, csupán némelyikre a "megvan mindennek a maga ideje" szavakkal válaszol.
Úgy gondolom, hogy az egyetlen erőforrás az életünkben, az egyedül Isten. Hiszen hányszor megtapasztaltuk a gondoskodását, szeretetét, kegyelmét. Teljes szívből hálásak lehetünk, és örülhetünk ennek a csodás percnek is. Egyedül az Úré legyen a dicsőség!"