VAN-E ÉLET A HALÁL UTÁN?

A halál utáni életről vallott tanítás a pogány új-platoni filozófia áramlatával került be a keresztény gondolkodásba a 2-3. században, és így némelyik egyház tanítási rendszerébe. A Biblia tanításától viszont teljesen idegen ez az elképzelés. A Biblia ugyanis a következőket állítja ezzel kapcsolatosan.

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindegyikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindegyik ugyanazon egy helyre megy; mindegyik a porból való, és mindegyik porrá lesz. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?” (Préd. 3,19-21.)

„Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk sincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük sincs semmi dologban, amely a nap alatt történik… Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.” (Préd. 9,7-8. 12.)

Valójában ezért van szükség a feltámadásra is, mert a meghaltjaink nem élnek valahol a haláluk után is, hanem a föld porában nyugszanak a feltámadásig. Ezért Jézus is azt mondta felőlük, hogy egyszer majd „eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijönnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján. 5,28-29.). Ha a meghaltak a Mennyben vagy éppen a pokolban lennének, akkor nem lenne szükség a feltámadásukra. Jézus dicsőséges visszajövetelének is az az egyetlen oka, hogy a meghalt igazak a föld porában pihennek, de Jézus visszajön értük, hogy elvigye őket oda, ahol Ő van, vagyis a Mennybe. Jézus a tanítványainak sem azt ígérte, hogy a haláluk pillanatától vele fognak lenni a Mennyben, hanem azt, hogy vissza fog jönni értük (lásd: Ján. 14,1-3.). Dániel prófétának is azt mondta, „Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén” (Dán. 12,13.). A végnek ebben az idejében ugyanis „sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.” (Dán. 12,2.). Vagyis mindenki a „föld porából” fog feltámadni a napoknak végén, vagyis Jézus dicsőséges visszajövetelekor.