SZÍVBELI MEGÚJULÁS

"Újuljatok meg pedig a ti elméteknek lelke szerint, és öltözzétek fel amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben"

(Ef 4:23-24)

Krisztus volt a leghűségesebb. Soha senki sem gyűlölte úgy a bűnt, és nem ítélte el oly félelem nélkül, mint Ő. Jelenléte önmagában is dorgálást jelentett minden valótlan és aljas dolog számára. 
Tisztaságának fényében az emberek tisztátalannak látták önmagukat, életük célját közönségesnek és hamisnak, mégis vonzotta őket Jézus. Ő, aki teremtette az embert, ismerte az emberiség értékét... Krisztus minden lényben felismerte a végtelen lehetőséget. Olyannak látta az embert, amivé lehet, átváltozva az Ő kegyelme által, Istenünk szépségében (Zsolt 90: 17)

Minden jellemhiba a szívben kezd kialakulni. A büszkeség, hiúság, gonosz indulatosság és birtoklási vágy a Krisztus kegyelme által meg nem újult szívből indul ki. 

Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy íly módon hivőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni... 
A jellemformálás hatalmas eszköze a Szentírás. Krisztus így imádkozott: „Szenteld meg őket a te igazságoddal! A te Igéd igazság” (Jn 17: l 7). Aki tanulmányozza a Szentírást, és engedelmeskedik is a szavainak, annak szívében az Ige munkálkodni fog, és legyőz minden megszenteletlen jellemvonást. A Szentlélek meggyőzi az embert a bűn veszedelméről, és a szívben felfakadó hit a Krisztus iránt érzett szeretet által Isten akaratához szabja testünket, lelkünket és gondolkodásunkat... 

Önmagunkat nem kímélve, feszítsük keresztre énünket. A szentségtelen szokások elsőbbségre törnek, de Jézus hatalma által győzelemre juthatunk. Annak, aki naponta igyekszik megőrizni szíve tisztaságát, így szól az ígéret: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység... nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, amely vagyon a mi Urunk, Jézus Krisztusban” (Róm 8:38-39).