SZERETETTELJES ÁLDOZAT

"És járjatok szeretetben, amiképpen Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul"

(Ef 5:2)

Krisztus az életével áldozatot hozott értünk, hogy az Ő akarata szerint a képviselőivé válhassunk a Földön. Krisztus vágyakozik arra, hogy jellemének illatát árasszuk, és az Ő tiszta gondolatait, isteni jellemvonásait mutassuk be, mint ahogyan az az Ő megszentelődött emberi életében is megmutatkozott.
Így élve, mások is megismerhetik Őt emberi mivoltában... és vágy ébredhet bennük a Krisztushoz való hasonlóság elérésére. Jézus tiszta, szeplőtelen, az Atya előtt teljesen elfogadott volt, mindenféle szenny és szégyenfolt nélkül. /6BC 1118/
Krisztus mélységes odaadással végezte értünk Üdvözítő munkáját. Komoly odaszentelődéssel kívánta értékessé tenni az elbukott embert azáltal, hogy minden megtérő és hívő bűnösre átruházta saját szentségének érdemeit. Mennyire fáradhatatlanul dolgozott! A templomban és a zsinagógában, az utcán és a városokban, a piacon, a műhelyben, a tengerparton és a domboldalon, mindenütt hirdette az evangéliumot, és gyógyította a betegeket. Teljes valóját odaadta azért, hogy véghezvigye a megváltó kegyelem tervét. /HP 43/
Krisztus odaadta megtört testét, hogy visszavásárolja örökségét, és hogy az embernek újabb próbaidőt adhasson. „Annak okáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük” (Zsid 7:25). Makulátlan, tiszta életével, engedelmességével, golgotai kereszthalálával Krisztus közbelépett az elveszett emberért. Most pedig megváltásunk vezére nemcsak közbenjáróként könyörög értünk, hanem győzőként jogot is formál azokra, akikért győzött.
Áldozata tökéletes. Közbenjáróként elvégzi a maga választotta munkáját, és a tömjénezőt makulátlan érdemeivel, népének imájával, bűnvallomásával és hálaadásával Isten elé tartja. Mindez Krisztus igazságának jó illatával száll fel Istenhez. Isten elfogadja az áldozatot, és bocsánatával elfedez minden vétket. /COL 156/