http://reggelidicseret.blogspot.hu/?view=classic

1. Tolvaj vagy Életadó?

   
   
   "A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek."János evangéliuma 10:10 Számodra mit jelent a bővelkedő élet?
   Amikor korlátozás nélkül megkaphatsz mindent, amire csak vágysz? Sokan – talán nem tudatosan – ezt várják Isten követésétől. Keserűvé válnak, amikor elvárásaikban csalódnak, és úgy érzik Isten megfosztja őket valamitől, ami jó, ami nekik járna. Számukra inkább tűnik Isten a boldogságuk akadályának, mint forrásának; tolvajnak, aki megfoszt a boldogságtól, mint életadónak.
   
   Figyeljük meg Jézus szavát: „azért jöttem, hogy életük legyen és bővelkedjenek.” Első helyen áll az, hogy életük legyen, és ehhez járul a bővelkedés. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedő életünk legyen. Isten szándéka több annál, minthogy napról napra felébredve viszonylag jólétben éljünk. Ő örök életet akar adni nekünk (vö. 1Timótheus 2.4). Azt akarja, hogy ne maradjunk élőhalottak a bűneink miatt, hanem hív bennünket önmagához, az élet forrásához. Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket, megtisztítson az életünket tönkretevő bűntől, és helyreállítsa Istennel a kapcsolatunkat. Abban, hogy hozzá forduljunk segítségért, nagyon sokszor a bőség akadályoz meg minket. Egyszerűen nem érezzük, hogy szükségünk van rá. Ha baj van, akkor esetleg keressük őt, akkor teljes szívből kérjük a segítségét, de egyébként jól elvagyunk magunkban. Emiatt Istennek sokszor össze kell törnie bennünket, fel kell forgatnia az életünket. Ilyenkor úgy érezzük, mintha ellenünk fordult volna, pedig éppen az ellenkezője történik: értünk küzd.
   Az elveszés kockázata nélkül akarja megáldani életünket
   Isten számára fontos az üdvösségünk, de még többre vágyik: bővelkedő életet akar adni nekünk, annak a kockázata nélkül, hogy elveszítjük Őt és az örök életet. Ezért minden mértéket meghaladó módon biztosítja számunkra mindazt, amire szükségünk van az üdvösséghez. A „kegyelem és igazság ajándékának bővelkedésében” (Római levél 5:17) részesültünk, mindennel megajándékozott minket Krisztusban, amire az istenfélő, engedelmes élethez szükségünk van (vö. Efézusi levél 1:3; 2Péter 1:3-4). Ha pedig meggyógyította a lelkünket, helyreállította az Atyával a szeretetkapcsolatunkat, akkor meg akarja adni „szívünk kéréseit” (vö. Zsoltár 37:4)
   „Az egész mennyet érdekli az ember boldogsága. Mennyei Atyánk egyetlen teremtménye elől sem zárja el az öröm útjait. Csak azt kívánja, hogy azokat az élvezeteket kerüljük, melyek szenvedéseket és keserű csalódásokat okoznak, melyek életünket szerencsétlenné teszik, s végül a boldogság és a menny kapuját is elzárják előlünk. A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, minden vágyukkal, gyengeségükkel és tökéletlenségükkel együtt. Szent vérével nemcsak bűneinktől megtisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját és hordozzák az Ő terhét. Békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek Hozzá.” (Ellen Gould White: Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezet)
   
   Megáldhat-e ma kockázat nélkül?
   
   

   Közzétéve ennyi ideje: 3 hours ago, szerző: Hiti

   Címkék: bővölködő élet Isten áldása

     
2. JUL

   10

   Jó tett helyében...

   

   „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”Pál levele a galatákhoz 6:9
   
   Már régen magad mögött hagytad a népmesék cifra mintát éneklő madarait, megjártad az Üveg-hegyet és az azon túli vidéket, harcoltál a hétfejű sárkánynál is félelmetesebb ellenségekkel. De hiába szólítottad öreganyádnak a rőzsét gyűjtögető anyókát, hiába mentél el az Óperenciás-tengerig hétmérföldes csizma nélkül, mezítláb, nem lett tiéd a fele királyság, és rá kellett jönnöd, hogy a való életben más törvények uralkodnak, mint a mesék tündér-világában.
   Itt a Földön sokszor minden a visszájára fordul. Rosszat kapsz, pedig a segítségért cserébe nem az árulás lenne a fiztség. Már bölcs Salamon is megírta, hogy  „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Prédikátor 9:11)
   Akkor mégis, mi értelme jónak lenni? Mi értelme törekedni az igazságra? Mi értelme törvényesen élni? Vagy csak a jutalomért próbálkozol azzal, hogy jó legyél? Van még egyáltalán olyan kegyes cselekedet, melyhez semmilyen önző érdek nem csatlakozik? 
   Isten látja tehetetlen vergődésedet a kérdések áradatában, és ma reggel a talányok helyett szeretne utat mutatni neked. Mindannak ellenére, ami a világban van, ahogy a világ működik, te törekedj mégis a jóra! Nézd Jézus Krisztus életét, és gondolkozz el azon, megérte-e neki? Megérte megvendégelni több, mint 5000 embert annak tudatában, hogy nagy részük Barabbást fog kiáltani? Megérte az utolsó vacsorán megmosni az áruló lábát? Megérte gyógyulást adni 10 leprásnak tudva, hogy csak egyetlen egy fog visszamenni, megköszönni? 
   Isten ma üzen neked: megérte. Megéri. Mert csak így érdemes élni a világban. Mert így Ember az ember. Mert erre lettünk teremtve. Mert legbelül benned és bennem is ott lüktet az Istentől kapott élet, ami hajt a jóra. 
   Hát éljünk jól! És ne számítson a jutalom! Ma reggel határozd el magadat velem, hogy nem azt nézzük, mit kapunk cserébe. Nem számolgatunk, nem sakkozunk, nem mérlegeljük, ki jár majd jobban, hanem tesszük azt a jót, amire Jézus sarkall minket. 
   Ma reggel határozzuk el magunkat arra, hogy ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat, és folytatjuk azt, amit Jézus megkezdett. Akkor is, ha mások észreveszik, és akkor is, ha itt a Földön semmi jutalom nem jár érte. Hidd el, Isten nem siklik el az áldozataid felett, ő mindent feljegyez. És Ő soha nem feledkezik el a jutalomról sem. 
   Hát élj mától fogva Jézus lábnyomában, és tedd mindazt, amit Ő diktál neked! 
   

   Közzétéve ennyi ideje: Yesterday, szerző: Sz-Cs. Andi

   Címkék: hála jutalom jó tett Mese népmese önzetlen

     
3. JUL

   9

   Testvérek

   

   
   "Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek."Róma 12,10
   Amikor gyerek voltam, olyan szerettem volna lenni, mint a bátyám. Ő nagy volt és erős és bátor. Olyan igazi vagány. Emlékszem, hogyan védett meg másoktól, akik meg akartak verni. Arra is emlékszem, hogy igyekeztem a nyomában lenni mindig, ha a nagyfiúkkal játszott, mindig bele akartam férni a csapatba. Ha focizott, fociztam, ha csatázott csatáztam, ha madárlesre ment, vele mentem. Emlékszem arra, amikor megkergették a darazsak, de engem is megszurkáltak, mert akkor is a nyomában futottam. Az egyik télen sítalpakat kaptunk a szüleinktől és nagy volt a boldogság. Ő hamar megtanulta, hogyan kell lecsúszni a domboldalon, de nekem nem ment. Emlékszem, felmentem a tetőre és magam mellé tettem a léceket és az egyiket épp felcsatoltam, amikor látom, hogy a másik nincs sehol. Ez idő alatt ugyanis lassan megindult, majd felgyorsulva siklott le a lejtőn. A bátyámnak kiabáltam, hogy hozza fel nekem. Úgy emlékszem, ez többször is előfordult, de ő csak negyedjére unta meg. Nem voltam túl jó öccse. Nyafogtam, a nyakán lógtam, mindig azt szerettem volna, ha velem törődik. Három évvel volt nagyobb nálam és amikor jött az ifjúkor, én még sokáig gyerek maradtam. Akkor egy kicsit eltávolodtunk egymástól arra az időre. Hogy verekedtünk-e egymással? Ki nem? Volt-e közöttünk vita? Természetesen. Van egy mondás, ami valahogy úgy szól, hogy: "A testvérek arra valók, hogy emlékeztessenek arra, te is követtél el őrült dolgokat." Hát mesélhetnék még... De biztos neked is ezer ilyen és ehhez hasonló történeted van, ha voltak, vannak tesóid. Mindezt mégis egy dolog miatt írtam le, a testvéri szeretet miatt. Nem olyan rég volt a névnapom és ő keresett engem telefonon, de úgy alakult, nem tudtunk beszélni. Teltek a napok, talán még egy hét is, és akkor végre utolért. Beszélgettünk, majd egyszer csak megjegyezte: "Amúgy boldog névnapot!" Megköszöntem és még tovább beszélgettünk.
   Nem egyszerű a testvért szeretni. Mert őt nem mi válasszuk, csak úgy kapjuk, ha akarjuk, ha nem. Nem olyan, amilyennek mi szeretnénk, hanem olyan, amilyen. A szüleink tanítanak rá először. Apánk, anyánk mondja: "Szeresd őt, mert a testvéred!" - és mi úgy érezzük, ez kötelesség. A kötelességet pedig nem mindig teljesítjük szívesen. Majd telnek az évek és a kötelességből, az illemből megtett dolgok átalakulnak szeretetté. Azzá a szeretetté, ami végül megmarad és elkísér az életünkön át.
   Amikor tagja leszel egy közösségnek, ott sem mindig te választasz. Ilyen a családon kívül az óvoda, az iskola, a templomi, gyülekezeti közösség is. Ottani társaidat sem magad választod, és ők is olyanok, amilyenek. Azért, hogy minden rendben legyen, hogy boldog légy és mindig megtaláld a közösségben az örömöt és a támogatást, Pál apostol két tanáccsal szolgál nekünk. Gyengédség és tisztelet. Csak úgy, mint a jó családokban, a jó-testvérek között...

   Közzétéve ennyi ideje: 2 days ago, szerző: Restás László

   Címkék: testvér testvérek testvéri szeretet

     
4. JUL

   8

   Vigyázz!

   

   „Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” Márk 13:37.
   

   Az előző versekből – a szövegösszefüggésből az derül ki, hogy nem arra kell vigyázni, nehogy eless, vagy, hogy szép szavakat használj! Itt egy példatörténetet olvashatsz. A gazda elutazott. S mivel igen gazdag volt, rengeteg szolgát alkalmazott. Mindegyiknek megvolt a saját feladata. Volt, aki az állatokra ügyelt, a másik az ivóvíz ellátásra figyelt, egy másik csoport a tűzifát készítette be. Volt, aki a vendégek kényelméről, vagy a ház úrnőjének szükségleteiről gondoskodott. Anyagbeszerző, titkár, gondnok, takarító, kertgondozó, szakács, iskolai tanító, nevelőnő… mindenféle feladatnak felelőse volt.

   A gazda tehát elutazott. Mielőtt elment, összehívta valamennyi szolgáját, és azt mondta nekik. Legyetek ébrek, szorgalmasak, végezzétek úgy a munkátokat, mintha itt lennék, hamarosan visszajövök.

   Ugye, nem kell magyarázni, hogy a gazda Jézust ábrázolja, aki elment, szolgáinak kiosztotta a feladatot, és hamarosan visszajön. Mit tesznek ezalatt a szolgák?

   Lehet, hogy belefáradtak a várakozásba? Kicsit szunyókálnak? Egyik szombaton délben – egy óra körül – egy nagy gyülekezetünkben kellett volna átadnom valakinek egy üzenetet, de sem ő, sem senki más már nem volt ott. Ebéd után mindenki hazament. (A délutáni istentisztelt elmaradt)

   Valaki feltette az egyik fórumra a kérdést, szabad-e szombat délután meccset nézni? Egy másik helyen – táborozó fiatalok egyik programja lett volna a bizonyságtevés, ami végül – nem az ő hibájukból – elmaradt. Ma már gyakran hallhatsz ilyen mondatokat: Ó testvérem, haladni kell az idővel! Igaz, hogy Isten azt mondta, de én úgy gondolom… Nem kell mindent annyira komolyan venni!

   Mit gondolsz – a fentiek nem azt mutatják, hogy a szolgák elbóbiskoltak? Elfáradtak? Szunyókálnak? Leengedték kezüket? Kiesett a szerszám?

   Ébresztő!

   „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: este, éjfélkor, kakasszóra vagy reggel. Amikor hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket!” Márk 13: 35-36. VIGYÁZZATOK!

   
   

   
   

   Közzétéve ennyi ideje: 3 days ago, szerző: Gyürüs Panni

     
5. JUL

   7

   "Ezüstöm és aranyam nincsen"

   „Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”

   Apostolok cselekedetei 3:6

   
   

   

   Egy legenda szerint, valamikor a 13. század elején III. Ince pápa a Vatikán pompás tereit, díszes kápolnáit és gazdag palotáit mutogatta Assziszi Szent Ferencnek. A pápa büszkén jelentette ki:

   – Ferenc, látod ezt a sok kincset! Nekem már nem kell azt mondanom, mint Péter apostolnak, hogy „ezüstöm és aranyom nincsen”!

   – Valóban atyám – felelt alázatosan a szerzetes –, de azt sem mondhatod a bénának, hogy „kelj fel és járj”.

   
   

   És valóban, Péter apostol óta eltelt 2000 év óta nagyon sokat fejlődött a világ. Ma már van társadalombiztosítás, nyugdíj, rokkantsági, GYES és GYED, olyan szociális támogatások, melyek még csak ötlet szintjén sem voltak meg az ókorban. Az idősekről a gyerekeik, az anyákról a férjeik, a betegekről hozzátartozóik gondoskodtak – ezek voltak a nyugdíj, a GYES vagy a társadalombiztosítás ókori megfelelői. És bár manapság sokszor beszélnek a nyugdíjrendszer válságáról, a 2000 évvel ez előtti rendszer sokkal törékenyebb volt. Akik elvesztették gyermekeiket, férjüket, szüleiket, vagy esetleg valamilyen betegség folytán munkaképteleneké váltak, teljes létbizonytalanságba kerültek. Így az ókori viszonyokhoz képest nekünk sem kell Péterrel együtt elmondani, hogy szegények vagyunk.

   
   

   

   Mégis, mindezek ellenére érezzük, hogy valami hiányzik. A viszonylagos jólétünk és biztonságunk elfelejtette velünk azt, hogy „az ezüstnél és aranynál” van valami fontosabb. Hiszen biztos anyagi háttér mellett is vannak lelkileg járásképtelenek. Sokaknak van lakásuk, munkahelyük, még is úgy érzik lelkileg nyomasztóan nyomorékok.

   
   

   A legtöbb embernek ma sem „ezüstre és aranyra” van szüksége, hanem arra, hogy ráfigyeljenek, hogy megfogják a kezüket, hogy fölsegítsék, és ezt mondják nekik: „Jézus Krisztus téged is szeret!” Osszuk meg ezt az „alamizsnát” ma is környezetünkbe élő számos lelki koldussal!

   Közzétéve ennyi ideje: 4 days ago, szerző: Árvai Tamás

     
6. JUL

   6

   A drágagyöngy értéke

   
   
   

   

   „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”

   
   

   (Máté evangéliuma 13. fejezet 45-46.vers)

   
   

   „A megváltó szeretet áldásait Üdvözítőnk az értékes igazgyöngyhöz hasonlította. Tanítását azzal a kereskedővel szemléltette, aki igazgyöngyök után kutatott, és amikor talált egyet, "elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt".

   
   

   A példázat nem ajándékként tünteti fel az igazgyöngyöt. A kereskedő minden vagyonát odaadta érte. Sokan kérdezik, hogy ez mit jelent. Hiszen a Szentírás ajándéknak mondja Krisztust. Ő valóban ajándék, de csak azoknak, akik teljesen átadják magukat neki - lelküket, testüket, értelmüket egyaránt.

   
   

   Krisztusnak kell adnunk önmagunkat, mert csak így tudunk minden kívánalmának készséggel engedelmeskedni. Egész lényünk, minden képességünk és adottságunk az Úré. Szenteljünk mindent szolgálatára. Ha teljesen átadjuk magunkat neki, Krisztus a menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát. Mienk lesz a nagy értékű igazgyöngy.

   
   

   Keressük a nagy értékű igazgyöngyöt, de ne a világ piacain, és ne a világ módján! Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösséget!

   
   

   Egyesek látszólag állandóan keresik a mennyei drágagyöngyöt, de nem találják meg, mert nem mondanak le rossz szokásaikról, és nem halnak meg énjüknek, hogy Krisztus élhessen bennük.

   
   

   Majdnem keresztények, de nem egészen azok. Úgy tűnik, mintha közel volnának a mennyek országához, mégsem léphetnek be oda. Majdnem megmentett emberek, de nem egészen; ami annyit jelent, hogy nem majdnem, hanem valóban elvesznek.

   
   

   Krisztusról, mint drágagyöngyről, és arról a kiváltságunkról, hogy mienk lehet a mennyei kincs, nagyon sokat kellene elmélkednünk. A Szentlélek arra vár, hogy kérjük és elfogadjuk.”

   
   

   És Pállal együtt mondjuk: „Amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt” (Fil 3 : 7.8). (E.G.White: Krisztus példázatai, Az igazgyöngy c. fejezet /részletek/)

   Közzétéve ennyi ideje: 5 days ago, szerző: Szilárd

   Címkék: Igazgyöngy

     
7. JUL

   5

   Szelíd beszéd

   „A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.”

   Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. verse

   
   

   

   
   

   Milyen igaz! A szelíd szavak az emberre megnyugtatóan hangzanak, míg a rosszindulatú megjegyzések összetörik az embernek lelkét. Mégis melyikből hallunk többet? Napjainkban a farkas törvények dominálnak. Az erősebb, a hangos beszédű, a durva megjegyzéseket mondó ember előbbre jut, mint az aki szelíd szóval beszél embertársaihoz. Azt gondolom ez így nincsen rendben.

   Miért kell meghunyászkodni a hangoskodó rosszindulatú ember előtt és miért nem lehet szelíd szóval leszerelni. Azt gondolom, hogy akik Krisztus követőinek vallják magukat, gyakorolniuk kellene azt, hogy a romlott nyelvet, bölcs szelíd szavakkal szerelje le.

   
   

   Van erre egy nagyon egyszerű illusztrációm. Amikor a szakdolgozatomat írtam, úgy jártam be az egyetemi könyvtárba, hogy hétfőtől csütörtökig vonatoztam Hajdúszoboszló és Budapest között. Reggel 4 óra 30 kor indult a vonat 8-ra a könyvtárban voltam. Ott voltam délután fél 5-ig és este 8-9 körül értem haza. Ezt 4 hónapon keresztül csináltam és közben megfigyeltem, hogy az embereknek milyen reakciója van egy-egy helyzetben. Egyszerűsítve az elméletemet az emberek inkább szenvednek, minthogy kifejezésre jutassák a saját kényelmüket. ha valaki beült a fülkébe és hangosan hallgatta a mulatós zenét senki sem szólt rá. Ha valaki rágyújtott egy cigire, alig szóltak egy páran. Ha valaki lehúzta az ablakot, miközben mindenki fázott, alig volt valaki, aki szólt volna. Én ezeket az utasokat egyszerűen csak szellemutasoknak neveztem, mert sosem tettek azért semmit hogy kényelmük meglegyen. Elmentek egészen a végsőkig, de nem szóltak. Pedig szólhattak volna, a szelíd szavakkal. De nem tették, ha valaki szólt is, azt kemény és határozott fellépéssel tette, úgymond visszautasítást nem tűrő módon.

   
   

   
   

   Edzenünk kell magunkat, hogy szelíd szavak hagyják el ajkunkat, amik megfelelő határozottságúak! 

   Közzétéve ennyi ideje: 6 days ago, szerző: Laszlo Osvald

   Címkék: durva szelíd

     
8. JUL

   4

   Igazság vagy bűn

   Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. 
   Példabeszédek 14:34  
   Egy mondás szerint minden nemzetnek olyan a sorsa, amilyet megérdemel. Talán erősnek hat ez a megállapítás, de ezen ige tanúsága szerint csakugyan létezik ilyen összefüggés, ilyen törvényszerűség. A Biblia más könyvei konkrét példákkal is alátámasztják, méghozzá igen szemléletesen, hogy nemcsak az egyes emberi életekben, hanem nemzeti, népi méretekben is gyümölcsöt érlel a jó vagy a rossz cselekvése: Bírák könyve például beszámol arról, hogy egyetlen nemzet történetén belül is hogyan váltogatták egymást jó és rossz időszakok attól függően, hogy az közeledett Istenhez, vagy éppen távolodott Tőle.
   Ha igaz ez a törvényszerűség nemzeti méretekben, akkor mennyivel inkább élő és ható az egyes emberek életében. A második parancsolat is hangsúlyozza, hogy a jó vagy a rossz cselekvése nem csak a saját életünkre hat ki, hanem akár nemzedékekre is a családunkban. Sőt, az általunk viselt felelősségtől függően jó vagy rossz irányba lendíthetjük emberek sorsát a társadalomban, vagy éppen a gyülekezetben. Dániel könyve 5. fejezetében arról olvasunk, hogy egy nagy előd által felemelt nagy nemzetet is pusztulásba tudott vinni egy gyenge, hitvány uralkodó. A királykorban ugyanakkor arra látunk több példát, hogy a másik irányban is működött a törvényszerűség: hogyan tértek vissza reformok révén királyok és velük együtt a népük a helyes útra.
   Igazság és bűn között választhatunk mindnyájan, még a nemzetek is, a választásunk következményeit pedig mindenképpen aratni fogjuk.

   Közzétéve ennyi ideje: 1 week ago, szerző: Stramszki

     
9. JUL

   3

   Nyújtsd a kezed!

   
   

   

   „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”Zsoltárok könyve 31:6
   
   Nyújtod felém a kezed, mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos részre, és most még erősebben kapaszkodsz. Nem szoktad meg, hogy apró lábad alól kiguruljon a talaj, de élvezed a kihívást, és néhány pillanatra le is hajolsz söprögetni a sétány kavicsait. Aztán indulunk tovább. Persze, megy már egyedül is, de azért jó még kapaszkodni. Kapaszkodni abba, akit szeretsz, akiben feltétel nélkül megbízol, akihez jó odabújni, átölelni, akinek a karjaiban vagy igazán jó helyen. 
   És van úgy, hogy elfáradsz, vagy megunod a lépegetést, esetleg megijedsz valamitől, és ekkor másként nyújtod a kezed. És jelzed is, hogy "gyorsabban, vegyél fel, szükségem van a közelségedre!"
   És van, hogy csak játszol a kezemmel. Nézegeted, néha meg is harapod, simogatod, pacsit adsz bele. Aztán megfogod, és jelzed, hogy táncoljunk, vagy legyen egy másik játék a terítéken. És én ott vagyok veled. Ha kell, mókázunk, ha kell csak foglak, felveszlek, átölellek.
   Néha szeretném megállítani az időt. Csak egy kicsit megnyújtani a pillanatokat, amikor apró kezed megragadja az enyémet. Szeretném mélyebben megélni azt a kötődést, amit ez a mozdulat sugároz. Szeretnék megállni, és örülni annak, ahogy fogod a kezem, mert szeretsz és szükséged van rám. 
   És szeretném látni majd azt, ahogy az Ő kezét ragadod meg. Szeretnék a részese lenni annak, amikor rájössz, szükséged van valakire, aki nálam és Apádnál is erősebb, hatalmasabb. Szeretnék ott lenni, amikor rádöbbensz, neked Isten kell, az Ő jelenléte, társasága, az Ő keze, ahol igazán biztonságban vagy. 
   Szeretném, ha jó példát látnál tőlünk. Szeretném, ha a valódi Istent ismernéd meg rajtunk keresztül. Istent, akitől nem kell félni. Istent, aki hatalmas, erős és mindenkinél jobban szeret. Istent, aki feléd nyújtja a kezét, és biztossá szeretné tenni lépteidet a vándorló kavicsok felett is. Istent, aki látja szükségleteidet. Aki ha kell, sétál veled, ha kell fut, és ha kell, még táncra is perdül veled. 
   Hát gyere, fogd most meg a kezemet, és kérjük együtt Őt, mert az Ő kezei hatalmasak, karjai elrejtenek, és egyedül nála lehetünk igazán biztonságban. 

   Közzétéve ennyi ideje: 1 week ago, szerző: Sz-Cs. Andi

   Címkék: biztonság Isten keze kapaszkodás Kéz léptek szükség séta

     
10. JUL

    2

    Felháborító!!! - Avagy az ütközések illemtana

    

    
    
    "Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának;"1Korinthus 10,31-32
    Nem is olyan rég beszélgettem a fiatalokkal az illemről és azt találtam mondani, hogy gyerekként megtanították nekünk, hogy adjuk át a helyünket a buszon az időseknek. Hát, érdekes beszélgetés keveredett a felvetésemből. Egyiken sem vitatták, hogy a szabály alapvetően helyénvaló és illő. De sokan vannak, akik visszaélnek vele. Az egyik lány arról mesélt, hogy az öreg hölgy olyan gyorsan tolakodott a tili-tolijával a buszajtó felé, hogy ki is billentette őt az egyensúlyából. Majd ahogy felért, azonnal felállított valakit, hogy ő mennyire fáradt. Egy egyetemista arról mesélt, hogy a bottal járó úr miként előzte le a villamos elérésében rohanva, majd arra hivatkozva, hogy milyen beteg és alig kap levegőt, azonnal leült az egyetlen szabad helyre megelőzve egy kismamát. Vagyis ne feledjük, az éremnek mindig két oldala van. Így hát nekibuzdultam, kicsit beleástam magam korunk etikettjébe, különösen az étkezést szem előtt tartva, ha már Pál is erre intett minket. Íme 8 jó-tanács, amit figyelembe kell vennie mindenkinek, és amiknek tanulságai igen hasznosak manapság.
    1. Öltözz mindig az alkalomhoz megfelelően!"Nem szabad sem alul-, sem túlöltöznünk az adott eseményt. A legtöbb esetben a klasszikus, elegáns viselet a legjobb választás." - Írja az egyik szaklap. Valóban fontos a megfelelő öltözet, de miért is? Természetesen a ruhaválasztás mögött nem a protokoll, nem a hivalkodás, és nem a képmutatás, hanema tisztelet kifejezése áll. Amellett, hogy kényelmesen és jól is akarjuk érezni magunkat, fontos az egészségünk és az, hogy társaságban mindig a társainknak is öltözünk. Hogy mibe megyünk, mindig az szabja meg, kivel találkozunk. Pál idejében a keresztények szinte minden vacsorát együtt fogyasztottak egy ideig. Hitték, hogy Úrvacsorájukon maga az Isten is jelen van, ezért ennek megfelelően öltöztek.2. Ülj megfelelő távolságra az asztaltól és társaidtól!"Hasad ne érje az asztal lapját, minden a kezed ügyébe essen úgy, hogy másokat ne zavarj!"- Olvasom tovább. Előzékeny és alázatos. Ez a két legjobb jelző erre a viselkedésre. Figyelembe venni másokat, figyelni igényeikre, de minden mozdulatukra is. Nagyfokú udvariasságot igényel ez tőlünk, ami mögött nem más, mint az alázat áll. Nem az a lényeg, hogy én hozzáférjek az ételhez, hanem az, hogy a másik is. Az öreg apostol valahogy úgy mondaná: "a másikat magatoknál különbnek tartván..." (Filippi 2,3)3. Ne könyökölj az asztalra!Sem étkezés közben, sem előtte, vagy utána a beszélgetés alatt. Mostanában sokan mondják: Uralom a terepet... Mert ezzel akarják kifejezni dominanciájukat, jelezve, hogy ők magabiztosak. Nem látják, hogy ezzel pont azt üzenik, ha nem ők irányítanak mindent, azzal a dolgok kicsúsznak a kezükből. Nem látják, hogy a valódi irányítás, az Isten akarata szerinti uralom valójában szolgálatot jelent.4. Ne töltsd színültig a poharad!Mert egyszerűen nem illik. - írja a tankönyv. Hogy miért, hát a mohóság miatt. Az ételünket úgy esszük, ahogyan az életet éljük. Megfigyeltük már, hogy sokan rohanva esznek? Gyors-éttermekbe járunk, ahol hirtelen sült és ezért egészségtelen ételeket eszünk, mert nincs időnk másra. Ez a rohanás azonban megbosszulja magát és az árat mindig meg kell fizetnünk. Nekem azt tanították, hogy az étkezéseknek mindig meg kell adni a módját. Nem szabad elkapkodni, oda kell szánni rá a megfelelő időt. A keresztények egyik erénye, a mértékletesség játssza itt a legnagyobb szerepet.5. Használd jól a szalvétát!Öledbe terítsd, a végén ne gyűrd gombóccá, csak tedd a tányér mellé! A szalvéta használata megóvja ruhánkat a lehetséges szennyeződéstől. Egy értékes ruhát kitisztítani nem olcsó mulatság. Ami a miénk azt óvni, védeni kell. Bár az étkezés alatt nem ez az, amire leginkább figyelünk, nem baj, ha gondoskodás itt is szerepet játszik a viselkedésünkben.6. Ha hűteni akarsz valamit kavargasd, ne fújd!Ne csapj zajt vele! Kanálcsörgés, porcelán kopogás nem jár nagy zajjal, de ha mindenki csinálja még a beszélgetést is elnyomja. Zavaró tényezővé válhat. Természetesen az sem jó, ha a szembeülőt beterítjük fújásunk által a pörkölt zaftjával. Fontos dolog a kis dolgokra is figyelni. Olyan sok dolog van, ami ellenünk dolgozik, hogy ne értsük, sőt inkább zavarjuk, bosszantsuk egymást. Egy kis odafigyeléssel mindez elkerülhető.7. Kés, villa, kanál a megfelelő kézben legyen!A kést és a kanalat mindig a jobb, a villát mindig a bal kezünkkel használjuk. Több evőeszköz esetén kívülről befelé haladva használjuk őket! Van, hogy néhány ember számára ez a tanács nagyzolásnak, uraskodásnak tűnhet. Hát nem egyszerűbb megenni mindent kanállal egy tányérból? De igen, meglehet. A kérdés csak az, hogy érdemes-e mindig mindenben a könnyebb utat választani? Nem arról beszélek, ha nincs miből, a szegénység nem szégyen! Ugyanakkor az etikettet ismerni és gyakorolni hasznunkra válik, mert általa más emberek felé is kinyílnak a kapuk.8. Étkezés közben ne beszélj!Persze lehetséges, hogy meg kell szólalnod, de előtte mindig nyeld le a falatot! Nem jó, ha mások belelátnak a szádba. A csevegést hagyd a végére, vagy két fogás közti szünetekre! Mindennek megvan a maga helye és rendje. Nem jó, ha összekeverjük őket.
    Az, ahogyan viselkedünk befolyással van arra is, hogy mások, hogyan ítélnek meg bennünket. Persze mondhatjuk azt, hogy minket csak az Isten ítélete érdekel, de így valójában önzők leszünk. Mert Isten szava azt tanította ma: élj úgy, hogy tekintettel vagy mindenkire, legyen az pogány, vagy hívő! Ennek oka is egyszerű: Isten tekintettel van ránk. Az illem helyes betartása a szeretet egyik formája.

    Közzétéve ennyi ideje: 1 week ago, szerző: Restás Lászl