NYISSUK MEG SZÍVÜNKET!

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek."

Az Úr szeretné az embert az isteni befolyás őrzőjévé tenni. Az egyetlen, ami ettől az embert megfosztja, ha bezárja szívét az élet világossága előtt. A hitehagyás a Szentlélek visszavonulását okozza, de a megváltási terv alapján a mennynek ez az áldása azért mindazok számára biztosított, akik komolyan vágynak rá. Az Úr megígérte, hogy megad minden jót azoknak, akik azt kérik tőle. S minden jó a Szentlélek ajándéka. 
Minél inkább érezzük hiányainkat, lelki szegénységünket, annál jobban áhítozunk a Szentlélek ajándékára; így lelkünk csatornája nem önteltséggel és becsvággyal telik meg, hanem a legőszintébb vágyakozással a menny világossága iránt. De mivelhogy nem látjuk igazán hiányosságainkat és a lelki szegénységünket, ezért nem is emelünk fel alázatos, őszinte kéréseket Jézusra hivatkozva, aki hitünk szerzője és bevégzője, az áldás adományozója...
Jézus mondja: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt. 7,7.) Ezek arányban állnak a lelki dolgok értékének és fontosságának a felbecsülésével, amelyeket szeretnénk magunkban megvalósítani. „Nélkülem semmit sem cselekedhettek” - mondja Jézus, habár nagyon sokan azt gondolják, hogy sok mindenre képes az ember véges erejével és bölcsességével is. Sátán mindig kész tanácsait felajánlani, s így az élet nagy játékában lelkeket nyer magának. 
Mikor nem érezzük annak szükségét, hogy hittestvérünkkel tanácskozzunk, valami nincs rendben; akkor saját bölcsességünkben bízunk. Alapvető dolog, hogy a problémákat beszéljük meg egymással. Ezt sürgetem az utóbbi negyvenöt évben. Ez a felszólítás újra és újra figyelmeztet, hogy mindazok, akik az Úr munkájában foglalatoskodnak, ne járjanak a saját fejük után, hanem tanácskozzanak egymással. (Manuscript Releases, 2. kötet, 333. oldal)