„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Nem szabad feladnod!

Pál azt írja: „… nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk…” (Filippi 3:13–15). Pált az a látás vezette, hogy az egész világon hirdetnie kell Krisztust. Ez volt mindennapi életének zsinórmértéke, és ez motiválta minden erőfeszítését. Ez tette fáradhatatlanná. Egy ismeretlen szerző így írt erről: „Amikor a dolgok rosszra fordulnak, mint ahogy néha szoktak, és az út meredekké válik; amikor a pénz kevés és az adósságok nagyok; amikor szeretnél mosolyogni, mégis sóhaj tör fel belőled; amikor a dolgok rád nehezednek – pihenj meg, ha kell, de ne add fel! Az élet időnként furcsa fordulatokat hoz, ezt mindannyian megtanuljuk. Sok kudarcot vallottról kiderül utóbb, hogy győzhettek volna, ha kitartanak. Ne add fel, ha lassítasz is az iramon, mert sikerülhet egy újabb lendülettel. A cél gyakran közelebb van, mint ahogy az egy fáradt, botladozó embernek tűnik. Gyakran előfordul, hogy a küzdő feladja, pedig elnyerhette volna a győztesnek járó kupát. De túl későn jött rá, amikor elmúlt az éjszaka, hogy milyen közel volt a diadalkoszorúhoz. A siker nem más, mint a megfordított kudarc, a kétségek felhőin átragyogó fénysugár. Sosem tudhatod, milyen közel vagy már, lehet, hogy egészen közel, ha távolinak tűnik is. Ezért tarts ki a harcban, ha a legnagyobb csapások érnek is – amikor a dolgok legrosszabbnak tűnnek, akkor nem szabad feladnod!”